„Fázók” és elesettek

Ötven-ötven százalék az esélye, hogy vagy a kétliteres Koccintós, vagy valamilyen egészségügyi „vis maior” miatt fekszik tehetetlenül előttünk, az viszont 100 százalékos bizonyossággal állítható, hogy ha nem segítünk az elesetten, és nem teszünk valamit annak érdekében, hogy pár órával később ne a „fekete taxi” jöjjön érte, a kegyetlen hideg kíméletlenül végez vele. A törvény szerint ez állampolgári kötelességünk. Szerintem egyfajta lelkiismereti kényszer, aminek engedelmeskednünk kell, függetlenül az ok és okozati összefüggésektől.A kihűlés veszélye azonban nemcsak az utca emberét fenyegeti, hanem azokat is, akiknél már jó ideje hideg a radiátor a felhalmozott közüzemi tartozások miatt. A küszöbön álló kritikus hideg hallatán megenyhült a legnagyobb gázszolgáltató szíve, s bejelentette: a tragikus balesetek (?!?) elkerülése érdekében átmenetileg szabad utat enged a gáznak a jelentős hátralékkal rendelkező ügyfelek esetében is, hogy ne legyen „gáz”.

Az emberbaráti szeretet mellett, gondolom, az is szerepet játszott ebben az üzletpolitikai döntésben, hogy a fagyhalált szenvedett ügyfelektől még nehezebb, sőt, egyenesen lehetetlen lenne behajtani a tartozásokat, de a lényeg szempontjából ez szinte lényegtelen.

A legkiszolgáltatottabb helyzetben a „fázók” vannak: azok a mélyszegénységben élő családok, akiknek nincs mivel etetniük a rideg sparheltet, teatűzhelyt. Ők gyakorlatilag a „lopsz vagy megfagysz” dilemmájában vergődnek, és általában a túlélés ösztöne győzedelmeskedik a jogkövető magatartás felett. Bár úgy a filmekben, mint a valós életben, mindig elégedettséggel tölt el, amikor elnyeri méltó büntetését, aki rossz fát tesz a tűzre, a rendőrség „kis Stihlű” vidéki fatolvajok felett aratott győzelmének most mégsem tudok szívből örülni.istvan.palicz@inform.hu

- Palicz István -