10 éve pihen a cibaki gyors

10 éve pihen a cibaki gyors
© Fotók: Hoványi Péter
Nagykálló, Nyíradony – Egy évtizede szűnt meg a forgalom a Nagykálló–­Nyíradony vonalon – az újraindítás lehetősége fel sem merült.

Éppen tíz esztendeje, 2007. március 3-án közlekedett utoljára a cibaki gyors – így emlegették a vasutasok a Nagykálló–Nyíradony között járó személyvonatokat. Aznap a MÁV 14 vicinálisán – összesen 478 kilométeren – szüntették meg a közlekedést.
Némelyik vasút történetéről könyvek születnek, felszámolásuk tönkreteszi a térség gazdaságát, Birit és Balkányt viszont nemigen rázta meg a vonal bezárása.
Ősi magyar szokás

A legtöbb mellékvonalat ­rossz fekvése miatt éri utol a végzet. Már a múlt század utolsó évtizedeiben sem számított megfelelő szolgáltatásnak, ha a megálló kilométerekre fekszik a településtől – a cibaki gyors ebben a tekintetben felvehette volna a versenyt a buszokkal.

Más vonalak – például a Nyírvidéki Kisvasút – a karbantartás, fejlesztés több évtizedes elmaradása miatt veszítették el az utasaikat. A 21 kilométeres Nagykálló–Nyíradony vonalat viszont – ősi magyar szokás szerint – éppen a bezárás előtt újították fel, és bár a sebesség így sem emelte számottevően az adrenalinszintet, a mátészalkai vonatok utasai ma sem álmodhatnak hasonló „száguldásról”.

A menetrendeket böngészve azonnal szembetűnik a kihasználatlanság oka: naponta mindössze kétszer, reggel és délután indult Biri, Görénypuszta, Balkány, Cibak és Abapuszta irányába az expressz, amivel a vonal a magyarországi vasúthálózat legcsekélyebb forgalmú szakasza címet érdemelte ki.

És nem ez volt a menetrend egyetlen hibája. Ha a mozdonyvezetők csak a pályára engedélyezett sebesség felével haladtak, akkor is maradt idejük a megállókban kávézni, cigarettázni, gombát szedni; a munkába, iskolába a legkülönfélébb időpontokban siető utasok pedig a kézenfekvő megoldást választották: a buszokat.
Mivel a pénteki és a vasárnapi „csúcsforgalmat” le­számítva lényegében senki nem utazott a vonatokon, azok a lehető legrövidebbek voltak, egyetlen motorkocsiból álltak.

Az utolsó vonat

Tíz éve még egyszer utoljára zsúfolásig megtelt a Nyíregyházáról Nyíradonyba induló csehszlovák motorkocsi. Annyian jöttek el a „temetésre”, hogy nemcsak az üléseket, hanem a folyosókat, előtereket és még a vezetőállásokat is megtöltötték; ettől eltekintve ugyanolyan jelentéktelen volt a vonal búcsúja, mint a pályafutása. Aznap országszerte 13 vonatot díszítettek koszorúk, virágok és fekete zászlók, de az utolsó cibaki gyors utasai mellőzték ezeket a külsőségeket. Csak ritkán szólalt meg a kürt, és a vonal mentén élők közül is kevesen búcsúztatták a vonatot.

Talán én vagyok az egyetlen, akinek hiányzik.

Tekintélyes volt a hálózat

A Szabolcs Vármegyei HÉV-nek tiszántúli viszonylatban tekintélyes, 165 kilométeres hálózata volt. Az első, Nyíregyháza és Mátészalka közötti, 57 kilométeres vonalukat 1887-ben helyezték üzembe, ezt 1904-ben követte a megyeszékhely és Vásárosnamény között 61 kilométer hosszú sínpár.

Hét évvel később, 1911. augusztus 19-én nyitották meg a Nagykálló–Nyíradony vonalat; a vicinális építési költsége 92 452 korona volt kilométerenként.
A Magyar Királyi Államvasutak kisvárdai állomásától a Szabolcs Vármegyei HÉV Nyírbakta (ma Baktalórántháza) állomásáig tartó, 26 kilométeres vonalat 1912. szeptember 26-án nyitották meg a forgalom előtt, és 1973. december 31-én zárták be.

KM-HP








hirdetés