Álmatlan éjszakák

Álmatlan éjszakák
Megszeppent kisgyermekként léptem be a minap egy zálogház ajtaján, hiszen – bár kenyerem javát már megettem –, még soha nem jártam ilyen intézményben. M. Magyar László jegyzete

Ezt nem büszkeségként mondom, csupán  tényként említem, hiszen megtanultam már: soha ne ítélkezzünk mások felett, hiszen mi is kerülhetünk szorult helyzetekbe. Kíváncsi voltam, mennyit kapnék az órámért, a fényképezőgépemért. Kiderült, a legtöbb zálogház már csak ékszerekkel foglalkozik, a műszaki cikkek pedig a plazmatévénél kezdődnek.

Még szerencse, mert nemigen tudtam volna megválni szeretett tárgyaimtól. Ugyanakkor belegondoltam: milyen nehéz anyagi helyzetben is lehetnek azok a személyek, akik a több évtizedeken keresztül féltve őrzött családi ékszereket végül a zaciba adják, hogy a pénzügyeik ideiglenesen megoldódjanak. Vajon mennyi álmatlan éjszaka után születhet meg ez a nehéz döntés, s vajon milyen nagy lelkiismeretfurdalás közepette lépnek be végül  a zálogház ajtaján. A legtöbben azzal áltatják, nyugtatják magukat, hogy majd hamarosan kiváltják az arany pecsétgyűrűt, a nyakláncot, azonban a kevés kereset, a kis nyugdíj elúszik végül olyan fontosabb dolgokra, mint rezsi, élelmiszer…

Látva Nyíregyházán a zálogházak sokaságát, s megtekintve az interneten is az országos kínálatot, úgy tűnik: a válság ellenére az egyik legjövedelmezőbb üzleti ágazat a zálogházaké. Vagy éppen azért…?

– M. Magyar László –








hirdetés