A 85 éves Molnár Pál fes­tőművész Életmű kiállítása Kisvárdán

Akt.:
Molnár Pál
Molnár Pál - © Fotó: Vincze Péter
Kisvárda – Kisvárda és a járás egyik nagy múlttal rendelkező képzőművész „doyenje”, Molnár Pál alkotásaiból látható az életmű kiállítás több mint negyven képe Kisvárdán a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Multifunkcionális Oktatási és Kulturális Központ kiállítóterében, január 21–től, csütörtöktől.

Molnár Pál szereti az em­bert, szereti ezt a Tisza által ölelt tájat, s magában őrzi az ifjúságot.

Önma­gáról így vall: – Mándokon születtem 1931. március 17–én. A Képzőművészeti Főiskola nem sikerült, s így lettem reklámgrafikus Bu­dapesten. Három képesítést kaptam: reklámgrafikus, kirakatrendező, dekoratőr. Először Budapesten dol­goztam 25 évig, majd Kis­várdán az ÁFÉSZ kirakatrendezője lettem 58–tól, 1970–ig. Több évtizedes tapasztalatból merítve mondja, hogy akiket nem vettek fel a Képzőművészetire, zömében olyan szakmát választottak, hogy közel maradjanak a képzőművészethez, az ecsetfogáshoz, a festékek különböző illatához, s tovább folytatták munkájukat ezen a területen, mint például rajztanárok lettek.

Akaratlanul is formálta a kö­zönség ízlését igényes kira­kataival, vele készítették el a városi rendez­vények dekorá­cióit is. Sok fia­tal sajátította el és sajátítja el ma is az ecsetek va­rázslatos vonal­vezetését. Alkotótársai, barátai a művészetet szeretők rendszeresen meglátogatják, s kötetlen beszélgetéssel társalognak, az alkotásokról s közben megosztja gazdag élettapasztalatát a beszélgetőtárssal. Aki egyszer belesza­golt a festékbe, az nem tud tőle szabadulni. Molnár Pál élvezi a nyugdíjas éveit, szívesen feste­get. Alkotásai nem csak Kisvárdán, a különböző közintézményekben, hanem hazánkban és külföldön is megtalálhatók. Egy német szakfolyóiratban grafikái is megjelentek.

Haza az igazi szabolcsi tájba a Tisza ölelésébe

A kiállítás megnyitóján Marczinkó István a Béres József TIT igazgatója többek között a következőket mondta életéről, munkásságáról.

–Az ő lelkébe, mindennapjaiba ivódtak be a falusi életforma szokásai, a szülői ház, a szülő falu és a szűkebb környezet képe. Számtalan kiállítás, képregény, olajfestmény, grafika és karikatúra került ki az elmúlt ötven évben kezei közül. A korábban készült képekből viszonylag keveset válogattunk össze, mivel a festő elsősorban a 2012–2015 közötti alkotásait mutatja most be ezen a 44 képből álló tárlaton. Az elmúlt néhány évben új technikával is jelentkezett. Az olajfestést felváltotta az akrilfestés. Az itt látható képek túlnyomó része, már ezzel a művészvilágban nagyon elterjedt modern technikával készültek. Néhány jellegzetes alkotás az elmúlt évekből: Tiszánál, Őszi erdő, Csónakok, a kisvárdai Vár, Holt Tisza, Vizes táj, Ősz. De találkozunk virágcsendélettel is. Molnár Pál megszerette ezt a tájat, s évek óta fáradhatatlanul festi a táj szépségeit. Pali bácsi jellegzetes egyéniség, örökifjú, alkotóművészete segítségével megőrizte lelkének ifjúságát, életkedvét.

Az alkotások megszületéséhez jelentősen hozzájárult a nyugodt családi háttér, a feleség, a gyerekek és az unokák rajongó szeretete. A képek nem csak az alkotójuknak, hanem elsősorban a közönségnek készülnek. A felső–szabolcsi képzőművészek nagy öregjét, alapító tagként jegyzi az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely. Ha jó az idő, kerékpárján bebarangolja a várost és a környéket, valamint szívesen tölti el idejét kertészkedéssel. Kedvence a Tisza, mert örökösen változó, mindig új arcát mutató s mindig gyönyörű. Itt igazán szabadnak érzi magát. Tősgyöke­res szabolcsi. Akárhova vitte sors, mindig visszavágyott ide, az igazi szabolcsi tájba.

Mi az, amivel most nyolcvanöt éve­sen is szívesen foglalko­zik?
– Szeretek dolgozni, barkácsolni. Én mindent magam csinálok, a vász­nat, a festéket, a keretet. Szívesen dolgozom fával, fémmel, bármivel. Állító­lag jól kezelem a citerát, a szintetizátort, és a tangó­harmonikát. Egy régi tervének megvalósítását ma is dédelgeti: – Ez a város megérdemelné, hogy legyen már végre önálló kép­tára Kisvárdának.
Unokái is örökölték ze­neszeretetét. A nyolc­vanötödik születésnapja tiszteletére megnyitott önálló kiállításán, unokái zenével köszöntötték. A gitáron játszó Kovács Beatrix a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolájának tanulója, a fuvolán játszó Kovács Andrea a Nyíregyházi Egyetem közgazdász turizmus-vendéglátás szakának végzős hallgatója.

–Nehéz most választani, hogy melyik a legkedvesebb képen, hisz mindegyik kedves. Az egyik jobb, mint a másik. A mai képeim sokkal jobban tetszenek, mint azok, amelyeket régebben festettem. Hogy meddig csinálom. A válasz egyszerű, amíg élek. Az ecsetet s a festék közelségét nem lehet megunni.

Emléklap a képzőművészet Helyi „doyenek”

A tárlat megtekintése előtt a rendező szervek nevében Szeregnyi László népművelő–művelődésszervező Emléklapot s szerény ajándékot adott át a márciusban 85. születésnapját ünneplő Molnár Pálnak, s kívánva számára az elkövetkezendő időre jó egészséget és további tartalmas alkotómunkát.
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza, az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely a Béres József TIT Kisvárdai Egyesülete, a Rétközi Múzeum és Baráti Köre, a Várday István Városi Könyvtár rendezésében, február 21–ig. látható Molnár Pál Életmű kiállítása.

– Vincze Péter –








hirdetés