A bátor ember, aki visszafordította az orosz tankokat Záhony irányába

Akt.:
Pillanatkép a nyíregyházi forradalmi eseményekről
Pillanatkép a nyíregyházi forradalmi eseményekről - © Fotó: KM-Archív
Nyíregyháza – Nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot a forradalom nyíregyházi résztvevői is.

Az 1956-ban Nyíregyházán történt októberi, majd az azt követő eseményekről már nagyon sok részlet napvilágra került, de mindig akad egy olyan visszaemlékező, aki tovább gazdagítja a történelmi emlékek tárházát. Legutóbb például az egyik kedves olvasónk, Újvári Józsefné számolt be lapunknak több olyan epizódról is az október 26-án és a november 4-én történtek kapcsán, amelyekről eddig még senki sehol nem tett említést. Hűséges előfizetőnk 20 esztendősen több fontos pillanatnak is szemtanúja volt azokból az időkből.

Határtalan öröm a szívekben

– Az akkori KISZÖV-nél dolgoztam, és a kolléganőmmel együtt kiszöktünk a városba, mert hallottuk, hogy komoly dolgok történnek az utcákon. Ebből aztán később több lett puszta kíváncsiságnál, mert egészen sokáig az utcán maradva szinte az első perctől az utolsóig figyelemmel kísértük a történéseket. Amikor a városháza előtt elhangzottak a szónoklatok, a tömeggel együtt elindultunk a Kossuth Lajos gimnáziumhoz. Ott tudtuk meg, hogy az akkori igazgató beparancsolta a diákokat az iskolába. Még az udvarra sem engedte ki őket, ott csüngtek egytől egyig az ablakokban. A mai eszemmel úgy vélem, jól döntött, pedig le is váltották miatta az igazgatói posztról.

– A gimnáziumtól a tömeg elvonult a lovas szoborhoz, majd a nyomdához és a temetőhöz. Természetesen végig énekeltük a Himnuszt és a Szózatot. A temetőnél valaki kitalálta, hogy szabadítsuk ki a rabokat. Én az István utcán laktam a Bujtoson, s pontosan a börtön előtt kellett hazamennem. Odáig a tömeggel tartottam, de mivel megijedtem a rabszabadítási szándék hallatán, félelmemben hazafelé vettem az irányt. Amikor helyreállt a „rend”, valaki elkottyantotta a munkahelyemen, hogy én is ott voltam a tömegben, s nem sokkal utána elbocsátottak az állásomból.

– Nem éreztük akkor annak a cselekedetnek a súlyát, de emlékszem, határtalan öröm töltötte el a szívünket. Sajnos nem sokáig tartott az érzés, hogy szabadok vagyunk. Nyilván kevésbé voltunk „kiokosítva”, mint a mai fiatalok, de emiatt talán merészebbek is voltunk.

Az első jármű elé ugrott

Újvári Józsefné megosztott lapunkkal más fontos emléket is, ami november 4-én akkor történt, amikor az orosz tankok bejöttek a városba a Bocskai utcán keresztül.
– A Debreceni út felé tartott a konvoj, s mivel a tömeg egy pillanatra sem hagyta el a városközpontot, sokan szemtanúi voltak az akkor történteknek. Volt egy barátunk, aki váratlanul egy csodálatos tettet hajtott végre. Nagy Zoltánnak hívták, de mindenki csak „Agyarnak” becézte. (Nagy sportember volt, de sajnos már nem él.) Az állami áruház előtt az első jármű elé ugrott, megállt az utca közepén, s intett a konvojnak, hogy forduljanak el a Vay Ádám utca felé. Gyakorlatilag elirányította az egész hadtestet vissza Záhony felé. Ezt látva, a tömeg is automatikusan lezárta a Debreceni utcát, s nevetve mutogattak a határ felé vezető rossz irányba. A történtekre tanúim is vannak, mivel barátnőkkel és az akkori vőlegényemmel, későbbi férjemmel voltam jelen azokban a pillanatokban – idézte fel az egykori kalandot, majd hozzátette:

– Akkor elítéltek egy férfit is, aki állítólag a gyógyszertári központ előtt a fegyverével agyonlőtt egy – a parancsnoki kocsiról kihajoló – tisztet. De ez sem egészen úgy történt. Az a szegény férfi el akarta venni a tiszt fegyverét, s a fegyver dulakodás közben sült el, vagyis szó sem volt szándékos gyilkosságról.

KM-MJ


Ezt mondták a magyar forradalomról

„November 4-én a követségről eljött egy fickó, összehívtak bennünket, közölte, hogy a Forradalmi Munkásparaszt Kormány döntésének értelmében indulunk az olimpián. Azt is mondta, hogy aki nem akar elmenni, szóljon. Bennem fel sem merült a maradás. Azért dolgoztam évekig, hogy eljussak Melbourne-be. Tudja, édesapám a háború idején elesett, édesanyám férjhez ment utána, engem „persona non grata”-nak tartott, nagyanyáméknál nevelkedtem. Fura erről beszélni… Szóval megkaptuk a lehetőséget, hát mentünk.”
Kiss Lajos (1934–2014), a Diósgyőri Vasas kajak-kenusa, aki 1000 méteren bronzérmes lett az 1956-os melbourne-i olimpián

„Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”
Szalay Lajos grafikusművész (1909–1995), aki Argentínában készített grafikákat 1956-ról, műveivel világhírűvé vált

„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között

„Mindannyian emlékezetünkben őrizzük a magyar népnek a szabadságáért, de egyben a mi szabadságunkért is hozott áldozatát. A remény sosem hal meg, ha a szabadság szenvedélye fűti; azé a szabadságé, amely a Francia Köztársaság jelmondatának első helyén szerepel, és amelyről tudom, hogy oly drága a magyar nemzet szívének.”
Jacques Chirac francia politikus, Franciaország elnöke volt. 1995-ben választották meg először, majd 2002-ben másodszor erre a posztra.

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
Bibó István Széchenyi-díjas jogi doktor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kelet-európai Intézet elnökhelyettese, könyvtáros, politikai fogoly

„A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya.”
Tamási Áron Kossuth-díjas magyar író

„…Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat:
egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen…”
Faludy György Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író

„A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.”
Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”
Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja

„Amikor a szovjet-orosz tankok szétzúzták a magyar forradalmat, valójában a világ egyedüli létező szabad és cselekvő tanácsait semmisítették meg.”
Hannah Arendt amerikai filozófus, politikai filozófus, történész, író

„A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik… sorsa értelmére, az igazságra.”
Raymond Aron francia filozófus

Címkék: , , ,







hirdetés