A beruházás tálalva

A beruházás tálalva
Talán 8-10 éves lehettem, amikor néhányszor alkalmam nyílt bekukkantani a „kulisszák mögé”, a megyei kórház konyhájára. Palicz István jegyzete

Feledhetetlen emlékeket őrzök magamban például az előkészítő helyiségről, amit a fehér köpenyben és fejfedőben serénykedő dolgozók nemes egyszerűséggel csak pucolóként emlegettek. Életvidám, dolgos asszonyok sokasága ülte körül a hatalmas alumínium üstöket, amiben a robosztus hámozógépekből kikerült krumplik vártak végső kopasztásra. A burgonyákon végzett „korrekciós műtétek” során nemcsak a kezük, bizony, a szájuk is járt a hölgyeknek, egymást érték jobbnál jobb poénok, s a nem kevés pikantériával fűszerezett, mulattató élettörténetek.

A gazdasági megszorítások beköszöntével megváltozott a légkör. Előbb csak a mosoly tűnt el a konyhásnénik arcáról, majd ők maguk is. Aki tehette, „elpucolt” nyugdíjba, másokat a létszámracionalizálás mellett döntő vezetőség hámozott le a dolgozók sorából. Az új üzemeltető, a technikai modernizáció, a gyorsfagyasztottan érkező nyersanyagok és az előrecsomagolt „infúziós” kaják bizonyára sokat hoztak a konyhára, de sokakat is küldtek el onnan.

Őszinte öröm tölt el, hogy oly sok viszlát után, megfogyva bár, de törve nem, hamarosan egy új, másfél milliárd forintot felemésztő, de ezreket kiszolgáló, ultramodern konyhán kereshetik kenyerüket a dolgozók.

Gazdaságos működtetés mellett, a remélt plusz bevételekkel csak jó sülhet ki a beruházásból.

– Palicz István –








hirdetés