A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Akt.:
A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
© Fotó: KM-archív
Nyíregyháza – A nemzetközi tudományos életben az 1990-es évek elejétől többen jelezték, hogy drasztikus fordulat következik be a XXI. században. Samuel P. Huntington amerikai politikatudós nézete szerint a politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és a kultúra civilizációk közötti konfliktusa.

Más hullámhosszon

A témakör kutatója, a Nyíregyházi Egyetem Társadalomtudományi Intézetének professor emeritusa, dr. N. Szabó József megjegyezte:

– Huntington professzort sokan támadták gondolatai miatt. Bevallom, attól féltem, hogy a rasszizmusra hivatkozva engem is ellehetetlenítenek nem csak politikailag, hanem tudományosan is. Abban az időszakban ugyanis meghatározó volt a multikulturalizmus ideológiája, az a nézet, amely a különböző kultúrák békés együttélését és virágzását hirdették. Ezt hangoztatták a naiv humanisták és az álhumanisták egyaránt.

– Az egyetemes művelődéstörténetben nem mindig a magasabb színvonalon álló kultúrák győzedelmeskedtek az alacsonyabb szintű civilizációk felett. Egyes országok tudatosan behívták és befogadták a magasabb szintű idegeneket. István királytól mi, magyarok is befogadtuk a külföldieket. Az idegenek nagy mértékű betelepítése a tatárjárás után az erdélyi szászokkal és a felvidéki cipcerekkel kezdődött, majd a török uralmat követően a svábok magyarországi letelepítésével terebélyesedett tovább. A németeknek nem voltak beilleszkedési gondjaik, sikeres tagjai lettek a befogadó társadalomnak. A befogadó és a bejövő népek között akkor keletkezett gond, amikor az idegenek jóval alacsonyabb nívót képviseltek, mint a meghatározó népesség. A kultúrájuk teljesen eltérő volt, a mentalitásuk más hullámhosszon volt, mint az őket integrálni szándékozók.

– A probléma a második világháború után vált világméretűvé. A gyarmatbirodalmak felbomlottak, megjelent egy nagy tömegű, más kultúrájú, szakmailag képzetlen, teljesen eltérő szocializáláson átment népesség. Az 1960-as évek jóléti társadalma felszívta, és az otthoni nyomorhoz képest jólétbe emelte a gyarmatokról jötteket. Ekkor jöttek létre a multikulturális társadalmak. Az idegenek a legalacsonyabb tevékenységi körökön kívüli munkák elvégzésére alkalmatlanok voltak. Az integráció a társadalmi élet egyetlen szintjén sem sikerült, pusztán egyéni kiemelkedésekről lehetett beszélni.

– A második vagy a harmadik generációknak nem felelt meg az a jólét, amit a szülők a megérkezésük után felemelkedésként éltek meg. Nekik ez nem volt modell, de kitörni sem tudtak. Ezután kezdtek szembefordulni a befogadó országok kulturális-vallási világával, hamis tudati alapon úgy érezték, hogy ezért a fehér „elnyomók” a felelősek. Nagyon komoly feszültségek, lázongások söpörtek végig a gettókon. Akkor jött a sikertelen integráció mentőöve az európaitól eltérő vallás, az iszlám segítsége. A realitás talaján álló kutatók figyelmeztettek azokra a veszélyekre, amelyeket az integráció hiánya jelentett.

Elkésett állásfoglalás

– Jómagam az 1990-es évek elejétől tanítottam kultúrdiplomáciát, és felhívtam figyelmet arra, hogy az integráció nélküli, eltérő kulturális és civilizációs szinteken lévők milyen veszélyt jelentenek. Bebizonyítottam, hogy a különböző kultúrákat és civilizációkat nem lehet egymásra csúsztatni. Azonban a világ tudományos életében (különösen a politikában) tartotta magát a sikeres „multi-kulti”. Akkor következett be a változás, amikor 2010-ben Angela Merkel német kancellár kimondta: „A multikulturalizmus megbukott”. A nagyon megkésve érkezett politikai állásfoglalást követően mégis él az a gyakorlat, amely képtelen az egész emberiséget fenyegető problémát megoldani.

KM








hirdetés