2015.01.05. 10:17
Jegyzet: Az orosz népmese
<em>Hó volt, hó nem volt, a magyar ugaron és a szláv sztyeppéken is túl, élt egyszer egy gazdag orosz férfi. Úgy hívták őt, hogy „Magnit”. Ennek a tehetős kereskedőnek a megrakott szekerei bejárták egész Európát.</em> Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
Hó volt, hó nem volt, a magyar ugaron és a szláv sztyeppéken is túl, élt egyszer egy gazdag orosz férfi. Úgy hívták őt, hogy „Magnit”. Ennek a tehetős kereskedőnek a megrakott szekerei bejárták egész Európát. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
Ez, a földi javakban igencsak dúskáló krasznodari kufár a fejébe vette, hogy ő bizony Magyarországon keresztül hozná-vinné becses portékáit, ha már olyan mézes-mázos szavakkal édesgették őt a magyar nemesek. Záhonyba, majd Szabolcs megye székhelyére is követeket küldött, s a hírmondók megénekelték: egy nagyhatalmú keleti kereskedő ezer embernek munkát adó kereskedelmi központot hozna létre a magyar uradalomban. Lett is nagy vigasság errefelé, mindenki dörzsölte a tenyerét, nyomban borért kiáltottak.
Ám előre ittunk az (orosz) medve bőrére. Derűre ború jött, a tomboló nyár közepette hirtelen arcunkra fagyott a mosoly. Az orosz óriás megorrolt Európára.
Azóta a tél is beköszönt. Se híre, se hamva a kereskedőnek. A magyar nemesek is hallgatnak. Csend honol. Csak a magyar ugar felett elsuhanó kacagó szél visszhangzik élesen a fülekbe. Úgy tűnik, a meséskönyv végleg bezárult...
