Helyi közélet

2015.06.17. 08:06

Nézőpont: Nyári sulibuli

Egy sima érettségi, vagy érettségi és egy szakma? – tették fel a kérdést nem is oly rég a szülők a gyermekeiknek (s persze önmaguknak), amikor az általános iskola befejezéséhez közeledve elérkezett az első nagy döntés pillanata. Nyéki Zsolt jegyzete.

Egy sima érettségi, vagy érettségi és egy szakma? – tették fel a kérdést nem is oly rég a szülők a gyermekeiknek (s persze önmaguknak), amikor az általános iskola befejezéséhez közeledve elérkezett az első nagy döntés pillanata. Nyéki Zsolt jegyzete.

Az élet e pontján a tét nem kicsi, ám kevés elhivatott ifjú látja a célt, a határozott utat, amelyen haladva egyszer majd tűzoltó, katona, tanár, mozdonyvezető, vagy épp orvos lesz.

Egy tizenhárom-tizennégy évesnek többnyire még fogalma sincs, mihez szeretne kezdeni, ha felnőttként a saját lábára kell állnia, és a szülők is csak félve találgatnak, ajánlgatnak, hiszen ők már annyi sikerszakma tündöklését és bukását látták – esetleg el is szenvedték. A gimnáziumi és a szakiskolai oktatás szétválasztásának terve ilyen súlyos dilemmákban gyökerezik, ám jó magyar szokás szerint szakmai helyett pártpolitikai síkon gerjed a vita. „Leépítik a gimnáziumi képzéseket!” – veri a vészharangot a parlamenti ellenzék; „Csak a vegyes intézményekben választják szét és szűnik meg a gimnáziumi oktatás” – nyugtatgat a döntés hozója. Innentől aztán a szekértáborok egymásnak esnek, a sajtójukban pedig (merthogy van ám mindegyiknek saját újságja, rádiója, tévéje, portálja…) a higgadt pedagógusok másodhegedűs-szerepre kárhoztatnak. Akkor is, ha őket, a szakmát kellene elsőként megkérdezni minden esetben, ha érintettek valamilyen változtatásban. Nem tették meg akkor sem, amikor a rendszerváltás utáni nagy reformok közepette a gimnáziumoknak teremtett valaki konjunktúrát, a szakközép- és szakiskolák meg lázas sietséggel igyekeztek megfelelni a gimnáziumi képzés minimális feltételeinek, csak hogy a csábítóbban hangzó név mellett több pályázati forráshoz jussanak. A józan belátás, az önmérséklet kevés intézmény erénye maradt – de valahogy csak kiépült az új rendszer, amelynek megbolygatása természetes módon már sérthet érdekeket.

Akárcsak az ország területéhez, népességéhez és teherbíró képességéhez mérten túlméretezett parlament, önkormányzati és államigazgatási struktúra racionalizálása, magyarán az intézmények és apparátusok számának csökkentése. Kellemetlen, ha valakinek ezután messzebbre kell utaznia egy gimnáziumért, ám ez nem egyénhez igazítható kérdés; fontosabb, hogy a képzési rendszerünk legyen fenntartható, de legfőképp az élethez igazodóan színvonalas.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában