A finnugor eredetet cáfolják az ősi csontok

Akt.:
Ősi csontok titkai
Ősi csontok titkai - © Fotó: Simon Erika
Nyíregyháza – Finnugor vagy eurázsiai a magyar? Ismét fellángolhat a régi vita.

– Jóleső érzéssel töltött el ez a hír, bár sokak számára már nem hozott új ismeretet – mondta lapunknak Bányai Zoltán, a Krúdy Gyula Gimnázium történelem-magyar szakos tanára.

– Megnyugtató, hogy ma már a modern technika is segítségül hívható bizonyos tételek bizonyítására. A finnugor elmélettel nyelvtan órán a 12. osztályban foglalkozunk, a 9. osztályban pedig történelem órán beszélünk a pusztai népekhez fűző rokonságunkról, kiegészítve azt nyelvészeti kérdésekkel. Napjaink tankönyvi anyagaiban már sokat finomítottak a korábbi állításokon, s nem hiszem, hogy létezne ma olyan történelemtanár, aki homlokegyenest más gondol, mint amit a kutatás is sugall. Pedig tudathasadásos állapot a mienk, különösen ha azt látjuk, hogy ugyanabban az évben finnugor világkongresszust és Kurultáj találkozót is tartanak a hun-tudatú népeknek. A történetírásnak sem könnyű összesimítani a kettőt, mivel sötétben tapogatózunk, sajnos kevés az írásos emlék.

Érdemes óvatosan fogalmazni

– Nem titok, az óráimon sok szó esik a hunok és a székelység kapcsolatáról, Csaba magyarjairól. Beszélünk László Gyula kettős honfoglalás elméletéről, felhasználom Czeizel Endre 20 évvel ezelőtt megjelent, A magyarság genetikája című munkáját, hiszen ő is eurázsiai származásra utal, s Hóman Bálint és Szekfű Gyula két világháború között íródott Magyar Történetéből is olvasunk szemelvényeket. Úgy látom, ezek az eszmék sok értelmes magyar diák számára semmi újdonságot nem jelentenek. Bányai Zoltán két személyes történetet is elmesélt. Felidézte, hogy már 9 évesen megkapta a szüleitől Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyvét. Azóta „rongyosra” olvasta, s büszke rá, hogy már gyerekként is volt némi fogalma arról, hogy létezett a krónikaíró Anonimus.

– Én a rendszerváltás idején jártam a tanárképző főiskolára, s volt egy roppant tudatos marosvásárhelyi ikerszobatársam. Az első nyelvészeti órák után kijelentette, hogy őt kimondottan sérti, amit ott a finnugor elméletről tanítanak, s le is adta a szakot. Egyébként tanárként én magam is jobban szeretem a saját történelmünket tanítani. Gondoljunk csak a Vámbéry Ármin kirobbantotta ugor-török nyelvészeti háborúra – mennyivel felemelőbb érzés arra gondolni, hogy a puszták fiaitól származunk, még akkor is, ha sok a tisztázatlan kérdés, s a viták ma sem csillapodnak. De a történettudomány is fejlődik, a kép fokozatosan tisztul, s várjuk az újabb biztató fejleményeket.

[caption id=”attachment_3800012″ align=”alignnone” width=”650″]Fotó: MTI Fotó: MTI

[/caption]

Más megvilágításba kerül

A Nyíregyházi SZC Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakgimnázium tanára, Kubik József is úgy véli, hogy ma a történelemtanárok nagy része már nem ragad le a finnugor eredetnél, de ahogy az órákon is teszi, mindig megpróbál óvatosan fogalmazni a kérdésben, nehogy valami félrevezetőt sugalljon.

– Nem vagyok kutató, csupán azt tudom elmondani, amit magam is tanultam, s amit ma is tanítunk, figyelembe véve, hogy a mai történetírás árnyaltabb képet fest, mint az évtizedekkel ezelőtti. Az egyetemi éveim alatt még a finnugor elméletet erőltették, azzal együtt, hogy ismernünk kellett Fodor István A magyarság születési című könyvét is. Ma már azt tanítjuk, hogy a nyelvi eredet finnugor, viszont a magyarok régészeti hagyatéka, anyagi öröksége, a díszítőművészetünk vagy a gasztronómiánk is eurázsiai, azon belül legfőképpen a török népekkel mutat rokonságot. Persze mindez a magyar őshaza kérdését is más megvilágításba helyezi, ugyanis nem lehetett az Ural térségében, annak jóval keletebbre, valahol Belső-Ázsiában kellett lennie.

Divatos alternatívák

– A hivatalos álláspont szerint a sztyeppei vándorlás során találkozhattunk finnugor népekkel, s az ott megtanult nyelvet hoztuk magunkkal. Csakhogy senki nem tudja pontosan, mikor mentünk oda, s meddig tartózkodhattunk azon a vidéken. Egyszer talán ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

– Ami pedig a genetikai vizsgálatokat illeti, ilyeneket korábban is végeztek. A japánok a vérben lévő jelző géneket tanulmányozták, s az ő eredményeik is inkább eurázsiai eredetre mutattak. Divatos manapság a szkíta-hun eredetről beszélni, de erre sincs elegendő bizonyíték. Valószínűbb, hogy egy reformkori jelenségről van szó, amikor az európai népek – köztük a magyarok is – dicső ősöket próbáltak felmutatni. Persze ez is egy alternatíva, amit vita tárgyává kell tenni.

Nem volt hiteles a történtek tálalása?

Dr. Gulyás László Szabolcs, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófiai Intézetének főiskolai adjunktusa úgy látja, az Árpád-házi királyok eurázsiai „vérvonalának” híre, illetve annak tálalása nem igazán volt hiteles.

A témából írt angol nyelvű tanulmány szerint a király DNS-vizsgálata nem zárta ki a kapcsolatot a finnugor nyelvet beszélő népekkel. Emellett egy komoly félreértést is magában hordozott, mivel olyan tényezőket mosott össze – a genetikát és a nyelvet –, amelyek nem összetartozó fogalmak. – Jól ismert tény, hogy a magyar nép a honfoglaláskor többnyelvű és etnikailag is széttagolt volt.

A sokak által támadott finnugor-elmélet is inkább arról szól, hogy a magyar nyelv az alapszókincse, valamint hang- és alaktörténeti vonásai alapján tekinthető finnugornak. Annak ellenére, hogy a most publikált eredmények hozzájárulhatnak a magyarság múltjának pontosabb megismeréséhez, semmilyen kánonváltást nem fognak eredményezni a kutatásban vagy az oktatásban.

Habár a különböző fórumokon az ügy igen nagy vihart kavart, szem előtt kell tartanunk, hogy a magyarság történelmi teljesítményét nem az határozza meg, hogy a „halszagú finnugoroktól”, vagy a „nemes turáni népektől” származunk-e, hanem a tény, hogy a honfoglalás óta eltelt 1100 év során számos nehézséget leküzdve is meg tudtuk őrizni identitásunkat és államiságunkat.

MJ








hirdetés