A fölvetett fejű ember – Káin és Ábel

Sütő András Káin és Ábel című tragédiája szombattól látható a stúdiószínházban.

Az egyén szembesítése a mitológiai hatalommal, mely miatt az első gyilkosság
megesett – ez volt Sütő András szándéka a tragédia írásakor. Drámáiban is elsősorban
ez foglalkoztatja: az ember a hatalom karjában s a hatalom az ember kezében.
Ehhez hol a történelmet, hol pedig a Bibliát idézi meg, hiszen vallja, hogy
bizonyos távlat kell egy-egy drámai hős méreteinek kialakításához. Káin – írja
– a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha valaki egyszer a lehajtott
fejűségben a homlokát fölveti, már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a
színpadon.

Allegória a kiszolgáltatottságról

Sütőnek minden műve az ő sorsát és az ő világát tükrözi, amely, erdélyi
lévén mondhatom, hogy az enyém is
– magyarázza Miske László színművész,
az előadás rendezője. – A Káin és Ábel című tragédia a hetvenes évek közepén
született, amikor csak allegorikus témák révén lehetett a kisebbségi létről,
az elnyomásról és a kiszolgáltatottságról beszélni. A mű tökéletesen fedi ezt
a helyzetet és az írói szándékot. Gyönyörű, választékos nyelvezete pedig költőiséget
kölcsönöz a tragédiának. Régi vágyam, hogy megrendezzem, annál is inkább, mert
Sütő András műveit mostanában ritkán látni magyarországi színpadokon .Mindössze
ötszereplős a darab. A hatodik az Úristen, akit gyakran „kirendeznek” a drámából.
Pedig a szakrális vonal nagyon lényeges, e nélkül egyszerű szerelmi és gyilkossági
történetté válna Káin és Ábel tragédiája. A láthatatlan hatodik szereplőt technikailag
nehéz kezelni, de csak segítségével törhet felszínre mindaz, amit valamennyien
a bőrünkön érzünk.

Szabad versek dalban

Én még valamit segítségül hívtam: a zenét – magyarázza Miske László.
A dráma egyes részei szabad versben íródtak, amelyek alkalmasak arra, hogy
a szereplők énekeljék. Elmondtam a szerzőnek az elképzelésemet és ő megörült
az ötletnek. Sütő András is úgy vélte, a dalok felerősítik a jelenetek hatását.
Horváth Károly sepsiszentgyörgyi zeneszerzőnek, a zalaegerszegi színház zenei
vezetőjének köszönhetően sok zenei illusztráció van az előadásban. A mondanivalójában,
jelentőségében monumentális mű, a rendező szerint, a stúdiószínpadon is megtalálta
méltó helyét, ahol szobaszínházi formában, a nézők bevonásával sikerült megfelelő
játékteret kialakítani. Hogy a szerző meg tudja-e nézni az előadást, egészségi
állapotától, vagy ahogyan ő maga fogalmaz, az „istenektől” azaz az orvosaitól
függ. A közönség és az alkotók szeretettel várják.

– R. Simor Katalin –








hirdetés