A füstje meg a lángja

A füstje meg a lángja
© Illusztráció: Getty Images
Kicsit elszomorítja az embert, de tagadhatatlan: újra itt a fűtési szezon. Két, de lehet, hogy több okból is elszomorít. Egyrészt, mert vége a langyos, gondtalan ­vidámságnak, másrészt meg zsebbe vágó az előttünk álló időszak, hiszen a meleg eztán, bizony, pénzbe fog kerülni. Nem is kevésbe. Persze, attól függ, hogy hol lakik az ember fia vagy a lánya. Vagy együtt. Györke László írása.


Mert például a közhiedelemmel ellentétben nem biztos, hogy a távhő a legdrágább. Bár, ahogy vesszük. Mert az igaz, hogy fűtési idényben csak mintegy 30–35 százalékkal fizetünk többet, viszont nyáron sem ússzuk meg a pénzkiadást, hisz az alapdíj ilyenkor is ketyeg; melyben viszont benne foglaltatik a melegvíz-szolgálgatás ára is. Egy azonban holtbiztos: összehasonlíthatatlanul biztonságosabb a távhő, mint bármilyen helyi kazán vagy egyéni tűzhely. A saját fabrikálású ­fűtéstechnológiai ötletekről nem is beszélve! A katasztrófavédelem napi tájékoztatásában csak megyei szinten alig fordul elő olyan a fűtési szezonban, hogy ne kapjon lángra a kályha mellett száradó ruha, vagy a kipattanó szikra nyomán ne égne ki helyiség.

Pici gyermekkorom óta viselem a nyomát annak a balesetnek, melyben megperzselődött a bal hüvelykujjam. Nővérem lélekjelenlétén múlt, hogy nem váltam a lángok martalékává. Történt ugyanis, hogy tűzimádó gyerkőcként a szó szoros értelmében játszottam a tűzzel. A tűz azonban nem akart velem játszani. Merthogy ilyen a természete: inkább eléget, elpusztít. Ehhez kapott segítséget is tőlem, hiszen ugyancsak ­gyúlékony öltözékben néztem ­farkasszemet vele, miközben tűzcsóvákkal hadonásztam. Ezt aztán nem vette jó néven: azonnal ­lecsapott. Perceken múltam. Azóta is mondják, ­mondogatják rokonaim és ismerőseim, hogy égetnivaló rossz gyerek voltam. Vagy tűzről pattant? Ki tudja?

Györke László








hirdetés