A futás nemcsak sport, életforma is

Gabriella a dobogó legfelső fokára állhatott
Gabriella a dobogó legfelső fokára állhatott - © Fotó: Paksai Ildikó
Nyíregyháza – Fejben kell akarni a sikert, ha az ember teljesíteni szeretne egy maratoni távot.


Megszámlálhatatlan cikket, írást találunk az interneten és a nyomtatott sajtóban a rendszeres mozgás és a sport fontosságáról. Senki előtt nem ismeretlen az a pillanat, amikor megszólal benne a lelkiismeret: el kellene menni sportolni. De mi van akkor, ha az általunk választott mozgásforma egy szempillantás alatt, észrevétlenül a napi rutinunk részévé, mi több, életünk egy meghatározó elemévé válik? Erről mesélt lapunknak Benkő Gabriella, aki nemrég tért haza legutóbbi futóversenyéről, a Kis-Duna Maratonról, ahol a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

A bevált taktikát követte

– Múlt hétvégén, egészen pontosan április 7-én ismét lefutottam egy maratoni távot. A Kis-Duna Maratont egy csodálatos helyszínen rendezték meg. Ráckevétől egészen Tasig kellett futnunk, majd ott átkelve a Dunán, az útvonal visszavezetett Ráckevére. A verseny érdekes és egyben szimpatikus momentuma volt, hogy az első maratonistákat és félmaratonistákat név szerint szólították a rajthoz – mesélte Benkő Gabriella amatőr futó.

– A verseny alatt a szokásos taktikát követtem. Ráálltam egy edzéseken is bevált tempóra, hiszen már volt tapasztalatom korábbról, hogy ezzel a sebességgel le bírom futni a teljes távot. A huszonegy kilométeres frissítő pontnál mondták a szervezők, hogy én vagyok az első nő. Egy másik fordítónál ugyan még láttam egy női futót, de végig arra koncentráltam, hogy haladjak tovább. Amikor az ember eléri a 30 kilométert, már nem az élvezetről szól a történet. Ilyenkor csak az tartja bennem a lelket, hogy közel a cél! – mosolygott Gabriella, aki hozzátette: tudta, hogy 5 kilométerenként milyen frissítőket kell bevinnie, hogy görcsölés vagy eléhezés nélkül léphesse át a célvonalat. – Gyanítom, jól taktikáztam, mert ahogy a képen is látszik, mosolyogva sikerült átszakítanom a célszalagot. Egy maratoni táv teljesítése rengeteg gyakorlást, szellemi koncentrációt és fizikai erőnlétet igényel. Ha ezek megvannak, és valaki eljut oda, hogy rajthoz áll, annak menni fog! Nekem ez volt a hatodik maratonom, de még mindig óriási pillanat a célba érkezés – mondta.

Gabriella 3 óra 24 perc 11 másodperc alatt futotta le a legtöbbünk számára elképzelhetetlen távot, ezzel az eredménnyel pedig nemcsak az első helyet sikerült megszereznie a női versenyzők között, de pályacsúcsot is döntött.

Az élet kifürkészhetetlen útjai

Nem is gondolnánk, hogy Benkő Gabriella civilben egy multinacionális cég középvezetője, s a futás csak hobbinak indult számára. – Az élet egy vargabetűvel sodort a hosszútávfutás felé. Mindig is sportoltam, de a futás, főleg a hosszútávfutás nem foglalkoztatott. Aztán hat évvel ezelőtt egy kerékpárbaleset következtében eltört a medencecsontom. Azért kezdtem el futni, hogy ebből a sérülésből minél hamarabb felépüljek, végül megtetszett a futás. Kis távokkal kezdtem, és minden kilométer leküzdése egy újabb löket volt a folytatáshoz.

Gabriella edző és edzésterv nélkül, csupán az elmúlt évek tapasztalataira hagyatkozva készül a megmérettetésekre. – Hétköznapokon munka előtt 8-10 kilométert futok. Ijesztőnek tűnhet a hajnal háromnegyed 5 körüli edzés, de számomra ez természetes. Hétvégenként hosszabb futásokat iktatok be. Ha sík maraton távra készülök, akkor minimum 20 kilométert teszek meg vagy 2-3 órát futok.

Mint mondja, nagyon odafigyel arra, hogy ne terhelje túl magát, és a sérülések elkerülése érdekében minden futás után SMR-hengerrel nyújtja le az izmait.

Külföldön is helyt állt

– Az első maratonomat Budapesten futottam 2015 októberében. A teljesítése egy megvalósult álom volt! Azóta teljesítettem egy maratont az olaszországi Triestben, ahol a korcsoportomban 2. helyet, összetettben a 8. helyet szereztem meg a női mezőnyben. A lengyelországi Katowiceben szintén 2. helyezést, összetettben az 5. helyezést értem el, míg Belgrádban 1. helyezett lettem. Mindig örülök, ha szép sikereket érek el, de én nem az időeredményért vagy a helyezésért csinálom, hanem azért, mert tényleg szeretem. A barátaimmal rendszeresen járunk versenyekre, nagyon jó emlékekkel tértem haza az 5 fős Nagyvárad–Debrecen váltóversenyről, de hatalmas élmény volt Salzburgban egy terep félmaraton teljesítése is. A következő megmérettetésem egy 27 kilométeres Muzsla Trail nevű verseny lesz, 1130 méteres szintemelkedéssel – mesélte az amatőr futó.

S hogy mik a jövőbeni céljai? Erre a kérdésre gondolkodás nélkül felel: – Élvezni szeretném a futást. Egészségesen, sérülésmentesen, szép tájakon és városokban futva.

GE








hirdetés