A gazdálkodó dollármilliárdos

Mióta világ a világ, mindig voltak szegény és gazdag emberek, családok. Ahogy mondani szokás: egyikünk tehetségesebb, másikunk nem. Akadnak, akik jókor jó helyen állnak, mások még helyezkedni is képtelenek. Aztán találkozni olyanokkal, akik beleszületnek a semmibe, meg olyanokkal, akik a másik végletet, a gazdagságot ismerik világra jöttük óta. No és vannak persze szívós szegények, akik kijutnak a nélkülözésből sok munkával, sok tanulással, meg akik elmennének a munka, a tudásszerzés temetésére. Angyal Sándor írása.

Ez a gondolatsor akkor jutott eszembe, amikor arról értesültem, hogy a száz leggazdagabb magyar között megvan az első dollármilliárdos, egy nagy bank vezére, akiről köztudott, hogy mezítlábas vidéki srác korában nem fürdették tejben-vajban, mégis küzdött, tanult, jövedelmező helyeket sikerült elnyernie. Nem a kocsmában kezdte a napot, s bár megtehette volna, nem a szerencsejátékoktól remélte anyagi gyarapodását, hanem a takarékosságtól, az ígéretes befektetésektől. Persze, mindehhez szerencse is kell, de ha sokan meg sem próbálják utánozni…

No persze, a szóban forgó első dollármilliárdosunk sem teljesen makulátlan ember, hiszen őt is elkapta bizony a telhetetlen vágy a még nagyobb gazdagság iránt. Így lett aztán egyebek mellett 25 ezer hektár földje, amin „gazdálkodik” – ha hinni lehet az egyik ellenzéki párt állításának. Ennyi földje állítólag még Frigyes királyi hercegnek sem volt egykoron. Nos, ezért tetszik nekem egyre több kormánypárti vezető intelme: nem ártana egy kicsit mértéket tartani. Különösen most, hogy újra elkezdődtek a földárverések…

Angyal Sándor








hirdetés