A gólkirálynő nem lesz rendőrnő

Kovács Adrienn
Kovács Adrienn
Aki sportolt valaha versenyszerűen, az tisztában van vele, nehéz összeegyeztetni a tanulást a sporttal – nem megoldhatatlan feladat, de sok lemondással jár.

Kovács Adriennt, a Debreceni Sportcentrum-DSI vezetői 2006-ban Jó tanuló, jó sportoló díjjal jutalmazták; az Irinyi-gimnázium sportosztályának végzős diákja egyre több szerepet kap a DVSC felnőtt női kézilabdacsapatában.

Fárasztó buszozás, magolás

– Nehezen tudom összeegyeztetni a tanulást a kézilabdával, ugyanis tagja vagyok a DVSC felnőtt csapatának, játszom az NB I/B-s és az ifjúsági gárdában, illetve a junior válogatottban is számítanak rám. Mivel Bánkon lakom, minden reggel busszal utazom Debrecenbe, majd a suli és edzések után este 7-8 óra körül érek haza s ekkor már nincs mindig erőm magolni. A 18 éves lány a továbbtanuláson töri a fejét.

Nem lehet rendőr


Kovács Adrienn
Született: 1988. augusztus 29., Debrecen

Foglalkozása: az Irinyi Gimnázium, Szakközép- és Szakiskola tanulója

Sportága: kézilabda

Klubja: DVSC

– Annak ellenére, hogy mindig a jó tanulók közé tartoztam, izgulok az érettségi miatt. A többiek szerint felesleges a ‘parám’. A továbbiakban olyan szakmát akarok tanulni, amire mindig szükség lehet. Szerettem volna a Rendőrtiszti Főiskolára jelentkezni, de miután csakis nappali tagozatot lehet vállalni – nekem pedig a sport miatt a levelező lenne az ideális -, más után kell néznem. Kikérem az edzőim, Bíró Imre és Varga József, illetve a csapattársaim véleményét is, remélem, ezt követően könnyebben tudok majd dönteni.

Várja az ágy

Hugi – mert így hívják Adriennt a Loki háza táján – a szakemberek szerint sikeres jövő előtt áll. – A közelmúltban nemzetközi mérkőzésen kezdőként léphettem pályára a DVSC első csapatában, ám az eddigi eredményeimet még az ifjúsági korosztályban értem el. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a 2005-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon gólkirálynő lettem és beválasztottak az All Star csapatba is, illetve ugyanebben az évben én lettem Magyarország legjobb ifjúsági játékosa – mondta szerénységgel a hangjában a jobb oldalon szélső és átlövő poszton is bevethető játékos, akit a magánéletéről is faggattunk. – Ezt a szót, illetve a jelenséget nem nagyon ismerem, ugyanis az iskola és az edzések után örülök, ha hazaérek és lefekhetek aludni.

B.N.








hirdetés