A guberálók királya
Pablo Téllez Falcón hosszú időn át uralkodott a világ egyik legnagyobb szeméttelepe fölött, amely Mexikóváros peremén található. Ott született és ott is akar meghalni – mondogatta a férfi. Csakhogy nemrégiben a város véglegesen lezárta a Bordo Poniente hulladéklerakót, lelakatolta a kapuját, és azóta a szemetet távoli telepekre fuvarozzák át. Az illetékesek derűlátóan harangozták be az új stratégiát, amelynek értelmében a főváros által termelt szemét legnagyobb részét mostantól újrahasznosítják, elégetik és komposztálják.
Ez az európai stílusú hulladékkezelési koncepció azonban éles ellentétben áll annak az 1500 guberálónak – vagy ahogy a helyszínen hívják őket: pepenadornak – az érdekeivel, akinek mindennapi megélhetését a Bordo Poniente hulladékhegye biztosítja.
“A szemét sohasem fog elfogyni – jósolja a The New York Times című lapnak a 74 éves Falcón, aki ugyan analfabéta, de Szókratészt is idézi, önmagát pedig Galileo Galileihez hasonlítja. – Mi nagy sikereket értünk el, és most újak jönnek, akik folytatják majd ezt az üzletet.”
Marcelo megígérte
Don Pablo – ahogy a pepenadorok hívják az öreget – egy kis irodában trónol, ahol a falakat díszítő fotók mexikói elnökök társaságában mutatják. A régi időkben a politikusok igyekeztek megnyerni a guberálók támogatását, seregük ugyanis jól jött a választási gyűléseken, zászlót lengettek a magas vendégek köszöntésére vagy akár kormánypárti rohamcsapatokat alkottak az ellenzéki tiltakozások szétverésére.
Az elnökök már nem jönnek, de a pepenadorok még képesek felhívni magukra a figyelmet.
Tavaly több alkalommal is eltorlaszolták az utat az óriási szemétszállító teherautók előtt, hogy tiltakozzanak a telep bezárása ellen. Amikor Mexikóváros polgármestere, Marcelo Ebrard bejelentette, hogy a hulladéklerakó metángázával villamos erőművet fognak működtetni, meg kellett ígérnie, hogy a pepenadorok maradhatnak.
A város beleegyezett abba, hogy nem zárja be a válogatótelepet, ahol a szeméttelepek munkásai átkutatják a hulladékot, noha az alku a gyakorlatban azt jelenti, hogy a “nyersanyagot” először lerakják Bordo Ponientében, majd miután a pepenadorok kiszedtek belőle minden eladhatót, újra teherautóra teszik és más telepekre szállítják át. “Marcelo megígérte, hogy még 25 évig dolgozhatunk itt, úgyhogy teljesítenie kell ígéretét” – figyelmeztet Falcón.
Negyedmillióan élnek szemétből
A válogató részleg hatalmas fészerében a munkások előtt három megemelt futószalagon mozog a szemét. Valahányszor kiemelnek és a nyitott zsákokba dobnak belőle egy-egy palackot vagy konzervet, éles, fülsértő hang hallatszik. Kissé távolabb tizenévesek rozsdátlanítják a fémtárgyakat, de vannak, akik azzal foglalatoskodnak, hogy letépik a játékbabák fejét és haját: a megmaradó rózsaszínű műanyag végtagok és babatestek groteszk halmokba gyűlnek. Az átvizsgált szemét tizede alkalmas csak újrahasznosításra.
A pepenadorok ezzel a tevékenységgel heti 8000-12 000 forintnak megfelelő összeget keresnek, de a munka egyre nehezebbé válik. “Amióta bezárták Bordót, kevesebb a szemét – jegyzi meg a 46 éves César Laguna. – Az utcaseprők és a szemetes autók személyzete előre átvizsgálja a hulladékot, ide már alig jut belőle.”
A körzeti szemetes járművek ugyanis viszik a maguk pepenadorjait: három-négy önkéntest, aki átvizsgálja a háztartási hulladékot. Ők még a Bordo Poniente munkásainál is kevesebbet keresnek.
Héctor Castillo Berthiernek, a mexikói autonóm egyetem szociológusának becslése szerint Mexikóvárosban negyedmillióan – utcaseprők, hulladékgyűjtők, pepenadorok, ócskaságkereskedők és családjaik – élnek a szemétből. “Minden változtatás érinti ezt a hagyományt, amely számtalan informális kapcsolatból épül fel. Ez igen összetett folyamat” – magyarázza.
A szakértő kételkedik a hulladék feldolgozására és komposztálására meghirdetett tervekben, véleménye szerint végül az informális kapcsolatok fognak érvényesülni.
Nincs megfelelő infrastruktúra
A Bordo Poniente-i szétválogató részleg fenntartása megnyugtatja ugyan a pepenadorokat, de gazdaságilag nincs sok haszna, mivel hatalmas kerülőre kényszeríti a 20 tonnás szemétszállító teherautókat. Az új, távolabbi lerakókba juttatni a hulladékot egyfelől költséges, másrészt ezek a telepek viszonylag hamar telítődni fognak, a közelükben lévő városok lakosságának tiltakozása pedig már megakadályozta egy időre, hogy Mexikóváros odafuvarozza kacatjait.
Mások illegális szemétlerakók kialakulásának veszélyére figyelmeztetnek.
A mexikóvárosi illetékesek szerint azonban a hulladék jelentős részét hasznosítani lehet, és csak a maradék kerül a gyűjtőközpontokba. Fernando Aboitiz, a főváros munkaügyi titkára közölte, hogy az elmúlt 14 hónap alatt a város napi 12 600 tonnáról 4000 tonnára csökkentette az új lerakókba kerülő szemét mennyiségét.
