A halála után húsz évvel…

A halála után húsz évvel…
© MTI Fotó: Illyés Tibor
Mint ahogy minden csoda, úgy minden botrány is három napig tart. Ma már senki sem beszél az úszóválogatott egykori szövetségi kapitányának huszonévesen elkövetett botlásáról, mindennapi életünk új sztorijai a feledés homályába taszítják, hogy mi is történt az uszodák falai között. M. Magyar László jegyzete.


Mindezek ellenére nem tudom elfelejteni a hírt, hogy leverték a százhalombattai uszodáról a fiatalon megbotlott, majd évekkel később az egekig magasztalt úszóedző nevét. A döbbenetet az váltotta ki belőlem, hogy vajon mikor szűnt meg az a sok-sok évig érvényben lévő rendelet vagy törvény, hogy élő emberről nem nevezünk el semmilyen épületet, intézményt, közterületet.

Lehet tisztelni és becsülni minden sikeres embert életében, járjon neki anyagi és erkölcsi elismerés, ha a magyar nemzet hírnevét öregbítette, de ráérünk az emlékét intézményeken és közterületeken keresztül akkor megőrizni, amikor már nem lesz közöttünk. Csak egyetérteni lehet azzal a kis faluval, amelyik a honlapján ezt így összegezte: „élő személyről közterületet, intézményt elnevezni nem lehet. Erre legkorábban a személy halálát követő 20 év múltán kerülhet sor…”

M. Magyar László








hirdetés