A hazáért adták az életüket

Túróczi János az édesapa fényképével és a hadigondozási iratokkal
Túróczi János az édesapa fényképével és a hadigondozási iratokkal - © Fotó: M. Magyar László
Kálmánháza – Kálmánháza az idén is méltóképpen emlékezik meg hősi halált halt katonáiról.

Hetvenöt éve mély és eleven seb hazánk történelmében a doni katasztrófa. Bár már több generáció felnőtt azóta, azonban most is élnek közöttünk olyanok, akik árván nevelkedtek, mert az édesapjuk életét vesztette a szovjet fronton, és idegen földben alussza örök álmát.

Levél a Vöröskereszttől

A Kálmánházán élő Túróczi János is mindössze három esztendős volt akkor, amikor édesanyja a Vöröskereszttől megkapta 1944 nyarán a tragikus hírt:

„Mélységes fájdalommal értesítjük, Túróczi János c. szkv., aki az 1909. évben Debrecenben született, szülőanyja leánykori neve: Pocsai Franciska a szovjet ellen vívott keresztes hadjárat alkalmával hazája védelmezésében 1943. január 19-én a gontscharowkai harcokban hősi halált halt.
A súlyos veszteség feletti fájdalmukban hazafias szívünk egész melegével osztozunk és amidőn a gyászba borult családnak őszintén átérzett részvétünket nyilvánítjuk, kérjük a Magyarok Istenét, adjon Önöknek erőt és megnyugvást, mert Hősi Halottunk a legszentebbért: Hazánkért adta drága életét. Legyen áldott hősi emléke!”

Misék és keresztek

– Sajnos, nincsenek édesapámról személyes élményeim, hiszen még kisgyermek voltam, amikor meghalt a keleti fronton. Édesanyám mesélte, egyszer hazajött szabadságra, de olyan rövid ideig lehetett otthon, hogy csak néhány órát tölthetett velünk, aztán indult is vissza a kassai 21. gyalogezredhez. Nekem odaadta a szétszerelt fegyverét, hogy azzal játsszam – mesélte fátyolos tekintettel Túróczi János. – Később aztán sikerült részleteket is megtudnunk halálának körülményeiről. Gontscharowka nevű községben egy aknarobbanásban olyan súlyosan megsérült, hogy már nem lehetett rajta segíteni. Minden évben január 12-én misét mondattunk Kálmánházán a templomban. Felvetődött bennem a gondolat, miért ne lehetne Kálmánháza minden hősi halottjáért misét mondatni. Utána már az foglalkoztatott, hogy miért ne lehetne az összes magyar katonáról megemlékezni, aztán pedig arra gondoltam, hogy én miért ne állíthatnék keresztet édesapám és az elhunyt hősök emlékére a Don-kanyarban. Így aztán már legalább 10 éve hagyomány Kálmánházán, hogy az önkormányzat és a Don-menti Honvédsírok Gondozása Alapítvány közös szervezésében megemlékezünk a hősökről. Az idén ez a megemlékezésünk január 14-én 10 órától lesz a római katolikus templomban. A ökumenikus szertartást Bosák Nándor ny. püspök úr vezeti, közreműködnek a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium rézfúvósai és énekkarosai.

Fényképek a temetőkről

Túróczi János a Don-menti Honvédsírok Gondozása Alapítvány szervezésében hét alkalommal is volt Oroszországban, ahol nemcsak végigjárta társaival a magyar katonák sírjait és tömegsírjait, hanem fel is újították a megkopott emlékhelyeket. Sikerült kivinnie 2009 nyarán a saját költségén elkészített keresztet, amelyet annak a településnek – Kologyezsnoje – határában állított fel, ahol az édesapja szolgált. Az utazások során nagyon sok fényképet készített a temetőkről, a síremlékekről, épületekről, lerombolt templomokról, s a fotókból készült kiállítás látható lesz vasárnap a II. világháborús emlékmű megkoszorúzása után a helyi művelődési házban.

– Az orosz emberek tiszteletben tartják a magyarok által felállított kereszteket, sőt fel is újítják azokat, ha megkopnak. Megértik gyászunkat, megértéssel elfogadják a kegyeleti emlékeket, hiszen jól tudják, hogy a magyar katonák nem önszántukból mentek a Don-kanyarhoz. A vasárnapi ünnepségünkre várjuk a község lakosságát, valamint a környező településekről a hozzátartozókat, hogy méltóképpen emlékezhessünk meg Kálmánháza 44 hősi halált halt katonájáról.

KM-MML








hirdetés