A hazáért és a szabadságért

Az egykori pesti Károlyi-kastélyban ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kap helyet
Az egykori pesti Károlyi-kastélyban ma a Petőfi Irodalmi Múzeum kap helyet
Nyíregyháza – Minden tettükkel az ország érdekeit védték és a hazát szolgálták.

Nekünk, magyaroknak az egyik, ha nem a legkedvesebb nemzeti ünnepünk március 15-e, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja. Nagy vonalakban szinte mindenki tudja, mi történt akkor, 170 évvel ezelőtt, mégis számtalan részlet a homályba vész. Városok, kastélyok, udvarházak, híres nemesi családok titkai várnak még feltárásra, s ezekből az egyiket – megyénk múltjának egy szeletét – villantotta fel néhány napja dr. Fazekas Rózsa főiskolai tanár a megyei levéltárban. Egy ősi, Szatmár megyei nemesi család sarjainak, három Károlyi-fiúnak – Károlyi Lajosnak, Istvánnak és Györgynek – az életébe, s az 1848–49-es szerepvállalásába pillanthattunk be. Három olyan férfiúéba, akik akár Jókai regényhőseinek is a mintájául szolgálhattak volna.

Műveltek és világlátottak

Sorsdöntő korban születtek, a legidősebb István és a legfiatalabb György között sem volt nagyobb a korkülönbség 5 esztendőnél. Korán árvaságra jutottak, hiszen 1803-ban az édesapjukat, 10 évre rá pedig édesanyjukat veszítették el. A 16, a 14 és a 11 éves legénykéket nagybátyjuk vette gyámság alá, neki köszönhető, hogy a fiúk semmiben nem szenvedtek hiányt. Művelt, jogot végzett ifjakká lettek, s nem meglepő, hogy 1825 után egyként pártfogolták Széchenyi István országjobbító törekvéseit, birtokaikon modern gazdálkodásba fogtak. Az 1830-as években már a nemzet meghatározó alakjai, Lajos hamarosan főispánhelyettes, később főispán, István pedig a reformkezdeményezések fő támogatója lett. György már ezekben az években is aktívabb volt fivéreinél, Széchenyi és Wesselényi Miklós báró barátjára, a liberális gondolkodású reformerre a titkosrendőrség is felfigyelt.

A ’30-as évek második felére felgyorsultak az események. Károlyi György 1836-ban feleségül vette a vagyonos és művelt Zichy Karolinát. A grófnő nővérét, Antóniát pedig Batthyány Lajos vezette oltár elé 2 évvel korábban. Batthyány a két nagyasszonynak köszönhetően válhatott befolyásos politikussá, a liberális ellenzék vezéregyéniségévé.

A nemzet ügye mellett

Mindeközben a korábban passzív legidősebb fiú, István is elköteleződött az ország ügye mellett: 1848-ban már Pest vármegye főispáni helytartója, később nemzetőr őrnagy is lett. Lábbetegsége ellenére nemzetőrök kiképzését szervezte a fóti kastélyban, s miután felismerte, hogy az áprilisi törvényeket csak erővel lehet megvédeni, egy 1800 fős lovasezred felállításába kezdett, 250 ezer pengőforintot ajánlva fel úrbéri kárpótlásából. Öccsét, Györgyöt Szatmár megye főispánjává választották. A legifjabb Károlyi is az országot járta, az áprilisi törvények kihirdetésével és értelmezésével foglalatoskodott, az ország-­gyűlési választásokat készítette elő, de a megye tisztikarát is megújította. Nemzetőr őrnagyként és a népképviseleti országgyűlés felsőtáblájának tagjaként – látva a bécsi udvarral hiába egyezkedő Batthyány-kormány lemondását – elkeseredetten húzódott vissza, de tegyük hozzá, Jellasics előrenyomulása később a csurgói birtokait is érintette.

Sötét felhők a haza egén

Ekkor már 1848 végén járunk. Jellasics horvát bán átlépte a Drávát, 50 ezres seregével Windischgrätz is Buda ellen indult, V. Ferdinánd helyét a trónon Ferenc József vette át. A téli hadjárat után Buda és Pest elesett, s az országgyűlés 1850 januárjában Debrecenbe költözött. A pesti Károlyi-palota, Karolina grófnő modern palotája Jellasicsnak és kíséretének a főhadiszállása lett, egyetlen lakosztály maradt csupán a grófnőnek.

Január 8-án sógora, Károlyi György kastélyában letartóztatták Batthyányt aki Pest legnagyobb börtönébe került. Főbenjáró bűn vétségével vádolva hamarosan ide hurcolták Károlyi Istvánt is, hogy aztán a foglyok Laibachot és Pozsonyt megjárva Olmützben kössenek ki. Már csak a végjáték volt hátra: a bresciai hiéna a pesti Károlyi-palotában György íróasztalánál osztotta a halált, Károlyi István és Batthyány amnesztiában reménykedett, a Csurgóra behúzódó család pedig Nyitra megye főispánjától, Windischgrätz kormánybiztosától, Károlyi Lajostól várt segítséget.

A többit félig már tudjuk: Batthyányt halálra, Károlyi Istvánt 2 év börtönre, és 150 ezer pengőforint megfizetésére ítélték, amihez kénytelen volt negyedéves törlesztést kérni. A megkeseredett Károlyi Lajos 9 évre Párizsban telepedett le, Klaudia grófnő 1882-ig Svájcban, Antónia grófnő pedig előbb Párizsban, majd Zürich mellett talált menedéket, s csak 1856-ban tért haza. Rövid időre Györgyöt is börtönbe zárták, szabadulása után mintagazdaságokat létesített, 1867-ben pedig ismét Szatmár vármegye főispánja, később koronaőr, majd főudvarmester lett. De ez már egy másik korszak, egy másik történet.

MJ








hirdetés