A jakok magasságtűrő génjeit azonosították
Mint vadon élő állat, a jak Ázsia magas hegyeiben, elsősorban Tibetben és Közép-Kína fennsíkjain honos, akár 5000 méter fölött is megél. Négyezer éve a jak a túlélés záloga az ember számára a hidegebb ázsiai tartományokban, ahol szelídített háziállatként tartják, tenyésztik, és majd minden részét – tejét, húsát, bőrét, szőrét – felhasználják, sőt járomba is fogják.
A kutatók egy ideje tudják, hogy a jak és a szarvasmarha közeli rokonságban áll egymással. Egyazon fajhoz tartoztak, útjaik körülbelül ötmillió évvel ezelőtt váltak szét, a jak genomját azonban eddig nem vetették alá részletes vizsgálatoknak. Ezt a hiányt pótolta a biológusokból és genetikusokból álló nemzetközi kutatócsoport, amelynek sikerült azonosítani, hogy mely géneknek köszönhetően képes a jak oly jól boldogulni a nagy magasságokban – olvasható a PhysOrg (http://phys.org) tudományos hírportálon.
A vizsgálatok kimutatták, hogy több gén is segíti a jakok alkalmazkodását. Így például három gén szabályozza a levegő alacsony oxigéntartalmának tolerálását, amely más állatoknál, az embernél nehézlégzéssel, szapora pulzussal, szédüléssel, hányingerrel, ödémával járó hypoxiás (oxigénhiányos) állapotot vált ki.
A kutatócsoport továbbá talált öt olyan unikális gént is, amelyek a táplálékból nyert energia hatékony hasznosulását kontrollálják. Az optimalizálási stratégia biztosítja a jakok túlélését olyan szegényes táplálékon, amelyek nem lenne elegendő hasonló testméretű állatok számára
A genetikai kutatások eredményei a tudóscsoport reményei szerint más területeken is hasznosulhatnak, például elősegíthetik az emberek jobb alkalmazkodását extrém körülményekhez.
- MTI -
