A jeges átok után elnöki áldás Rozsályon

Szatmári szilvával fogadták
Szatmári szilvával fogadták - © MTI Fotó: Balázs Attila
Rozsály – Öt tartalmas órát töltött el Rozsályban dr. Áder János köztársasági elnök, aki feltöltődve távozott onnan.

Jóféle szatmári szilvával és bűvös nyalókával fogadták kedden délelőtt a Magyar Köztársaság elnökét. A fekete autós konvoj háromnegyed tízkor fékezett le a rozsályi művelődési ház előtt, ahol Sztolyka Zoltán polgármester népviseletbe öltözve üdvözölte dr. Áder Jánost.

Rezignált fájdalom, összefogás

Nem ad hoc jellegű volt a látogatás, a közjogi méltóság előre megfontolt szándékkal érkezett a határ menti településre, amelyet tavaly és tavalyelőtt is irgalmatlanul elvert a jég. Ennek emlékét képtelenség kitörölni az emlékezetből, melynek kulturált módon hangot is adtak a kultúra házában, ahol a testületi tagok és a meghívott vendégek itták az államfő szavait, illetve a frissiben kitöltött, jelképes mennyiségű szilvapálinkát. „Ürítsük poharunkat a magyar nemzetre!” – javasolta a ceremóniamester, majd a kupica szíverősítő lehörpintését követően a 815 lelkes község vezetője prezentálta: milyen a múltjuk, honnan indultak és hová jutottak?

– Büszkék vagyunk a közösségünkre, ami erőt ad a jövőnkre nézve. Családias gazdaság a mienk, a megtermelt javainkat elfogyasztjuk. Állatokat tartunk, mintegy száz hektáron termelünk, és bár nem élünk nagy lábon, önfenn­tartó módon működteti az önkormányzat a rozsályi modellként ismert formát. Például Ceglédről és Várpalotáról is jöttek már hozzánk tájékozódni, hogy megtapasztalják: miként éljük meg mi ezt a közösségi létet? – fogalmazott Sztolyka Zoltán. Amikor idestova huszonnégy esztendeje feloszlott a Rákóczi Mgtsz., a kialakult helyzet alaposan feladta a leckét az önkormányzatnak, hiszen megszűnt a helység egyetlen foglalkoztatója. A szövetkezet összes pénzét elvitték a hitelezők, pusztán a géppark és a csupasz termőföld maradt meg. Ezen a talajon keltették életre a mai rozsályi modell alapjait, amelynek 2011-től adott komoly lökést a Start közmunkaprogram.

Dr. Áder János érdeklődve hallgatta, hogy a regisztrált bűncselekmények száma ugrásszerűen lecsökkent, nincs villongás a településen belül, elfogadják egymást, egy irányba húzzák, tolják a szekeret, erős a civil összefogás.
Kormos Sándor alpolgármester őszintén elmondta, mekkora csapást jelentett mindkét jégverés. Sokan a megspórolt, a félretett pénzüket élték fel, hitelt vettek fel, és jó néven vennék, ha utólag is enyhítenének a kárukon.

– Kegyetlen napokat, heteket éltünk meg. A globalizált világ a magyar emberekből nem tudta kiölni a segítő szándékot. A rezignált fájdalom után olyan összefogás lett úrrá, amivel kezeltük a helyzetet – fűzte hozzá Sztolyka Zoltán.

Központi (k)alap

– Az alkotmányos keretek között egy év után visszamenőleg nincs lehetőség a kárenyhítésre, viszont amit ma tapasztaltam, az nagyon elgondolkodtató – reagált dr. Áder János. – Saját szorgalmukkal és külső segítséggel kétszer is talpra állt ez a falu. Az egyre gyakrabban előforduló, súlyos károkat okozó természeti katasztrófák sok embert károsítottak meg, egy részüknek – csakúgy, mint korábban Rozsályon – nincsen megfelelő biztosítása, vagy az érvényes biztosítás ellenére a kárérték töredékét fizette ki nekik a biztosítótársaság. Ezek az emberek valamilyen állami segítségre szorulnak, hiszen az önkormányzatok elegendő pénzforrás hiányában nem tudnak érdemben segítséget nyújtani. Egy katasztrófaalap létrehozása lenne megoldás ezekre a helyzetekre – jegyezte meg a köztársasági elnök, akit a Hajnalpelika Kisszínpad Kulturális Egyesület derített jókedvre A bűvös nyalóka című darabbal.

Példa lehet másoknak

A nap folyamán dr. Áder János átsétált a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzemhez, megtekintette a jégverés után felújított görögkatolikus és református templomot, a jóléti boltot, az oktatási központot, a közösségi terménydarálót, valamint a helyiek által használt mezőgazdasági gépek szerelőműhelyét. Abban a filagóriában látták vendégül ebéddel, ahol nemrég a Gasztroangyal című műsort forgatták. Ezúttal nem az angyal szállt le a rozsályi földre, hanem a hús-vér államfő tette ott a tiszteletét. Búcsúzóul annyit mondott:

– Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, amiért érdemes volt három és fél órát ideautózni. Rozsály maximálisan él a kínálkozó alkalmakkal. Jó lenne, ha sokan követnék a példáját és kihasználnák azokat a lehetőségeket, amelyeket egyébként minden település – erőforrásait felmérve – felkínálhatna a lakosainak. Itt arra törekednek, hogy lehetőség szerint minden munkát rozsályi iparos végezzen el, külső segítségre csak akkor „fanyalodnak”, ha nincs helyi szakember. Ez egy ízig-vérig közösség, aminek méltán van modellértéke!

Ladányi Tóth Lajos








hirdetés