A kerékpár reneszánsza

A kerékpár reneszánsza
Már az sokat elárul ennek a zseniális találmánynak a népszerűségéről, hogy sokféleképpen becézzük: bicikli, bringa, bicaj, drótszamár – hogy csak néhányt említsek. Györke László jegyzete.

A gyermek nem sokkal azután, hogy megtanul járni, biciklire vágyik. Ma már százféle „rásegítő” alkalmatosság van, s a nebulók igen gyorsan és korán képesek száguldozni két keréken. Amikor én még nebuló voltam, gyermekbiciklivel nem árasztották el a piacot a gyártók, de a leleményesség átsegített a hiányon: a férfibiciklin a váz alatt tettük át a lábunkat a túlsó pedálra, s már gurultunk is. Persze, akinek a családjában „női” bicikli volt, annak könnyebben ment a tanulás. Mert egy valamirevaló gyerkőcnek „muszáj” volt megtanulni biciklizni, mert különben a hasonszőrű társak kiközösítették. Később hosszabb túráktól sem riadtunk vissza, s ezek a fiatalkori élmények ma is élénken élnek az élménytárban.
Ma igazi reneszánszát éli a bringa. Bizton állíthatjuk, hogy manapság a nagyvárosok leggyorsabb közlekedési eszköze a felszínen. Nem csoda, hogy egyre több kerékpárút épül városon belül és városon kívül. Persze, az az igazi, ha tekerés közben nem kell tüdőre szívni a kipufogógázok bűzét. Ha a bringa zseniális találmány, annak az ötletnek az atyja is díjazásra érdemes, aki kitalálta, hogy a szilárd burkolatú árvízvédelmi töltéseken építsenek minden igényt kielégítő kerékpárutakat.

Hamarosan előfordulhat, hogy Szatmárnémetiből úgy tekerhetünk Záhonyig, hogy le sem kell hajtanunk a töltésről.

Györke László

Címkék: ,







hirdetés