A kis országban nagy sportsikert ünnepeltek

Akt.:
A két legnagyobb sztár, Luka Doncic (balra) és Goran Dragic a ljubljanai ünneplés közepette
A két legnagyobb sztár, Luka Doncic (balra) és Goran Dragic a ljubljanai ünneplés közepette - © Fotó: AFP
Nyíregyháza – A baráti kapcsolatok révén is a szlovénokhoz kötődő Brane Savic szerint a mentalitásban keresendő a titok.

Szlovénia eddigi legnagyobb sportsikerét érte el a férfi kosárlabda-válogatott, amely a vasárnapi isztambuli döntőben 93–85-re legyőzte Szerbiát, és ezzel elhódította az Európa-bajnoki címet. A Miami Heat játékosa, Goran Dragic vezérelte szlovén válogatott az egész Eb-menetelésével, de főként a spanyolok elleni elődöntőben és a fináléban nyújtott teljesítményével sok hívet szerzett magának Magyarországon is, de egy valaki biztosan tudta, hogy mire számíthatunk a kis ország csapatától. Brane Savic ugyanis ljubljanai születésű, szlovén kosárlabdázó, aki 2005-ben igazolt Nyíregyházára, és azóta egy kétéves franciaországi kiruccanást leszámítva a szabolcsi megyeszékhelyen él – kétgyermekes, magyar útlevéllel is rendelkező családapaként.

– Persze, hogy a szlovénoknak szurkoltam, bár a szerb kosárlabdát is szeretem, már csak azért is, mert a szüleim szerb származásúak, de amikor széthullott a nagy Jugoszlávia, akkor Ljubljanában élt a család, így automatikusan szlovén állampolgárságot kaptunk – mondta Brane Savic, aki irányítóposzton húzott le hosszú éveket a nyíregyházi csapatban, ő az egyedüli a klubtörténetben, aki 200-nál is több élvonalbeli meccsel rendelkezik.

– A jelenlegi szlovén válogatottban többeknek is hasonló az életútja, Goran Dragic vagy éppen Luka Doncic szülei is így lettek szlovénok. Ami a Real Madrid játékosát, a tizennyolc éves Doncicot illeti, ő még kis gyerek volt, amikor a Slovan Ljubljanában játszottam, előttem van, ahogy a meccsek végén betotyog a pályára édesapjához, Sasa Doncichoz, aki csapattársam volt, és a nagyobbik gyermekem, Lea keresztapja is egyben. Ő televíziós szakkommentátorként dolgozott a kontinensbajnokságon, vele többször váltottam üzenetet, Lukával nincs közvetlen kapcsolatom, ő már nagyon fiatalon a Real Madridhoz került.

Az a mérkőzést követő felvételekből is látszott, hogy egész Szlovénia megőrült az aranyérem megszerzése után. Milyen volt átélni a honfitársak örömét Nyíregyházán?

– Amikor csütörtök este megnyertük az elődöntőt a spanyolok ellen, bennem is felvetődött, hogy esetleg a helyszínen, Isztambulban szurkolok majd a válogatottnak, de túl körülményes lett volna megszerezni az utazást, így baráti társaságban, itthon néztem a finálét – így Brane Savic. – A spanyolok elleni győzelmet követően másnap reggelig ezer repülőjegyet adtak el Ljubljanából Isztambulba, vasárnap reggeltől végül tizenegy járat indult Törökországba. Ezek hatalmas airbuszok voltak, járatonként háromszáz emberrel, tehát több mint háromezren utaztak Isztambulba repülővel, plusz még buszokkal, autókkal és vagy ezren már eleve ott tartózkodtak. A csarnokban nem volt ellenséges a hangulat, hiszen a szerbek és a szlovénok között nincs ellentét, ahogy említettem, sok a szerb származású kosaras a szlovén válogatottban is. Valóban ez a győzelem Szlovénia eddigi legnagyobb sportsikere, mert bár két éve a férfi röplabda-válogatott második lett az Eb-n és van egy bronzuk a férfi kézilabdázóknak is, illetve akadtak egyéni sikereink az alpesi sportágakban, de csapatsportágban aranyat most először ünnepelhettünk. Ráadásul Szlovéniában a kosárlabda a labdarúgás utáni második legnépszerűbb sportág, ez növeli a siker értékét.

Ahogy Brane Savic is sorolja, azért jócskán vannak szlovén sportsikerek, holott az ország népessége a 2016-os adat szerint mindössze 2 millió 65 ezer fő. Mi a titkuk?

– Egyértelmű, hogy a mentalitás meg az utánpótlásnevelés – vágja rá a kosárlabdázó. – Több mint tíz éve élek Magyarországon, így van összehasonlítási alapom, és azt kell mondanom, teljesen mást követelnek meg Szlovéniában vagy éppen Szerbiában egy tíz-tizenegy éves gyerektől, mint Magyarországon, ahol már ekkor hátrányba kerülnek a lurkók. Ami pedig a mostani válogatott sikerét illeti, állítom az utóbbi húsz év leggyengébb szlovén csapata a mostani. Mármint olyan értelemben, hogy nincsenek akkora sztárok, mint akkor, amikor például öt NBA-játékos szerepelt a válogatottban, mégsem értek el sikert. Most viszont nagyon jó edző irányítása mellett mindenki tudta, hogy mi a dolga. Hogy Dragic és Doncic a két sztár, a többieknek őket kell kiszolgálni, és ha kellett előléptek főszereplővé, mint a döntőben Klemen Prepelic. Mindemellett nagyon jó volt a közösség kémiája is, ami a sorozatmérkőzések során különösen fontos.

Átadja a tapasztalataiat

A maholnap 38 éves Brane Savic még mindig aktív játékos. A tavalyi szezont a végül NB I B csoportos bajnok Debrecen csapatában kezdte, ám januárban kenyértörésre került sor, az irányító azóta a civil életben talált magának munkát. A kosárlabdát sem hanyagolja, az új bajnoki évben az NB II-es Sunshine-NyíKSE játékosa lesz, ahol a tréningek vezetésébe is besegít Kovács Tibor edzőnek, ilyen módon is megpróbálja átadni tapasztalatait ifjú csapattársainak.








hirdetés