A kommunizmus áldozataira emlékeztek Nyíregyházán és a megyében

Akt.:
A kommunizmus áldozataira emlékeztek Nyíregyházán és a megyében
Nyíregyháza – Szerencsére, a mindennapi életünkben már nem játszik főszerepet a megaláztatás, a kiszolgáltatottság, a munkatáborba zárás, a kivégzés, azonban hazánk és Európa történelmében voltak olyan korszakok, amikor mindennaposak voltak ezek a fogalmak, s rettegésben éltek az emberek.

Tizennyolc évvel ezelőtt született meg a magyar országgyűlés határozata, mely szerint február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Fontos emlékeznünk a vészkorszakokra és az áldozatokra, hogy soha többé ne történhessen meg az igazságtalanság, az embertelenség. Az áldozatok emlékének felidézése már csütörtökön megkezdődött Nyíregyházán és a megyében, s az emlékezés pénteken is folytatódott.

A nyíregyházi önkormányzat programsorozatának nyitányaként péntek délelőtt a városházán kihirdették annak az irodalmi pályázatnak az eredményét, amelyet a kommunizmus áldozatainak emléknapjára hirdettek meg.

Az emlékezés következő helyszíne az a Virág utcai épület volt, ahol az utolsó magyar hadifogoly, Toma András élt a hazaszállítása után. Mint közismert, Toma András szovjet hadifogságba került a II. világháborúban. Egy ideig tábori kórházban kezelték, majd egy elmegyógyintézetbe zárták. Törölték a hadifoglyok névsorából, kikerült a magyar hatóságok látóköréből, egy véletlen folytán figyeltek fel a magyar származású névre, s 2000-ben hazatérhetett a szülőföldre. A 74 éves férfit testvére, Anna vette magához és ápolta haláláig. A hála és a tisztelet koszorúit a városi és a megyei önkormányzat, a Magyar Honvédség, politikai pártok és közművelődési intézmények képviselői helyezték el az emléktáblánál.

Fotók: Pusztai Sándor Fotók: Pusztai Sándor ©

Az utolsó magyar hadifogolyra így emlékezett vissza kérésünkre testvére, Gabulyáné Toma Anna:

– Közel négy évet élhettünk még együtt nagy szeretetben és boldogságban. Megszerette nagyon a családot, az én unokáimat a saját unokáinak tekintette. A temetésekor többen is kérték, hadd imádkozhassanak a sírjánál, mert az ő hozzátartozójuk idegen földben nyugszik. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, hogy a testvérem a szülőföldben alussza örök álmát. Boldog vagyok, hogy az emberek nem felejtették el, a sok szenvedésért kárpótolja az utókor. Többször is kérdezgettem tőle, hogy miért nem próbált megszökni. Olyankor mindig azt válaszolta, hogy a hazáért harcolt, vagyis szívben és lélekben örökre megmaradt magyarnak.

A nyíregyházi önkormányzat a tragikus múltat délután a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékművénél is felidézte. Dr. Kovács Ferenc polgármester történelmi áttekintésében felsorolta a hazánkat tépő-szaggató „balsorsokat”: világháború, Trianon, világválság, holokauszt, terror, diktatúra, Rákosi-korszak, Kádár-éra. S ami a legszomorúbb, magyarok nyomtak el és semmiztek ki magyarokat.

– Köteteket lehetne megtölteni ezekkel az eseményekkel, de hiányoznának belőlük az érzelmek, a félelmek, az egyéni sorsok – fogalmazott a város vezetője. – Minden évben el kell jönnünk ide emlékezni és emlékeztetni. A fiataloknak ismerniük kell a múltat, hogy egy szabad és biztonságos jövőben élhessenek. nem feledhetjük el az áldozatok emlékét, s ez az emlékmű bennünket az összes áldozatra emlékeztet. S az áldozatok között ott vannak a családtagok, akiknek szintén át kellett élniük a szenvedést, a megaláztatást – tette hozzá dr. Kovács Ferenc, majd a város vezetői, a politikai pártok és közintézmények képviselői megkoszorúzták az emlékművet.

A programsorozat a Krúdy Gyula Art Moziban fejeződött be, ahol dr. Drabancz M. Róbert előadása után az érdeklődők megtekinthették Zsigmond Dezső A sátán fattya című filmjét.

KM








hirdetés