A közönség imádta az énekhangját

Csorba Ilona 2007-ig a nyíregyházi színházban dolgozott
Csorba Ilona 2007-ig a nyíregyházi színházban dolgozott - © Fotó: Színház
Nyíregyháza – Elhunyt Csorba Ilona, a Móricz Zsigmond Színház Örökös Tagja.

Csorba Ilona 1938. augusztus 18-án született Nekézsenyben. Szép, csengő énekhangját már 6. osztályos korában felfedezte Igó István, aki azt javasolta, hogy a tehetséges kislány zenei tanulmányokat folytasson. Erre családi okok miatt nem kerülhetett sor, így középiskolába az ózdi közgazdasági technikumba került. Az 1950-es években Ózdon virágkorát élte az amatőr színjátszás, Stefanek Béla színész és Zudla Pál rendező pedig felismerték a fiatal lány tehetségét és felkészítették a szereplésekhez, de ő is képezte magát, csiszolta a hangját.

A pályáját 1963-ben kezdte az egri Gárdonyi Géza Színházban, majd 1966–67-ben a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. Két évadot a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött, 1970-től pedig ismét a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, ahol a nézők az operettirodalom legszebb primadonnaszerepeiben láthatták, hallhatták. Játszotta Helénát, Junót a Szép Helénában, a Nagyhercegnőt a Sybill, Arzénát A cigánybáró, Izabellát a Boccaccio című operettekben, és ezekben az években sok templomban az ő hangján szólalt meg az Ave Maria. Simándy József operaénekes többször hívta a fővárosba és külföldi fellépésekre is, ám ő nem hagyta el Miskolcot, hiszen akkor már férjnél volt, s a gyermekük is megszületett. Férje Vass László prózai színész volt, sokat járták együtt a vidéket, kedvelt fellépői voltak környékünk rendezvényeinek, ünnepi programjainak.

Művészi alázat

Csorba Ilona 1981-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapító tagja lett, itt dolgozott egészen 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig; egyike a színház Örökös Tagjainak. Zenés epizód- és karakterszerepeket játszott, a teátrum második bemutatójában, Móricz Zsigmond Úri murijában Trézsi szerepét alakította, de játszott a Rómeó és Júliában, a La Mancha lovagjában, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A dzsungel könyve, a Szentiván­éji álom című darabokban is. Verebes István, aki az 1990-es évek közepén volt a színház igazgatója és ren­dezője, ha csak lehetett, minden darabba beiktattatott számára egy zenei betétet, mert a közönség nagyon szerette az énekhangját. Hosszú ­pályafutása során mindig igazi művészi alázattal rendelte alá magát az előadások nézőkhöz szóló üzenetének. A teátrum a művészek üzeneteivel búcsúzik Örökös Tagjától.

KM


Így búcsúznak Csorba Ilonától egykori kollégái, a Móricz Zsigmond Színház művészei

Szeretettel emlékszem vissza életem első szerepére, az 1982-es Kvantum Fantum csapdájára, amelyben Ilona a fiát, Aladárt játszottam. Tóth Károly

Drága Icuka néni! Hálásak vagyunk és büszkék, mert megadatott nekünk, hogy egy színpadra léphessünk veled és ismerhessünk! Csodálatos volt, amikor a Csókos Asszonyban Blaha Lujzaként énekeltél a szabadtéri színpadon, hangosítás nélkül (!), és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a Kelet áruháznál is hallani lehetett! Biztos, hogy a nyíregyházi fák, utcák, házak még hosszú évekig őrizni fogják és visszhangozzák a hangodat! És kérjük, ott, az égi társulatban is fakadj dalra gyakran! Hallani fogjuk! Jó utat, Icuka!
Kuthy Patrícia és Illyés Ákos

Drága Icuka! Hálás vagyok a sorsnak, hogy már kislánykoromtól kezdve láthattalak a színpadon, utat mutatva angyalian tiszta lényeddel. Sosem felejtem el, amikor felcsendült varázslatos hangod A kaktusz virága című előadásban: „Oly jó a világ, ha Te vársz rám, oly jó az ilyen szerelem…” és Te egy pillanat alatt megnyitottad lelkemet. Szívemben örökké ott ragyogsz, mint az égen a csillagok. Jenei Judit

2004-ben a Csókos asszonyban a „Mi muzsikus lelkek” című nótát énekelte Mészáros Árpád. Nóta végén indokolatlanul rátercelt, büszkén, elégedetten jött ki a színpadról. Egyszer csak szembejön Icuka és ennyit mond: Árpikám, hogy lehet ezt a szép nótát így elrontani? Tóth Zolka

Csorba Ilonka az elsők között karolt fel, amikor Nyíregyházára érkeztem, Ő figyelmeztetett az öltözködésre, viselkedésre, amikor a színházon kívül felléptünk. Ugyanis hajdani pesti szakmai életemben vajmi kevés hakni lehetőségem volt: „Mucikám, nem elsőáldozó ruhában kell elkápráztatni falunapon a kuncsaftot!” Szövegproblémákban az operett műfajban páratlan segítséget nyújtott, azóta sem tudok jobbat: az „Ó nagy Ég!” felkiáltás mindig áthidalja a gondot.
Pregitzer Fruzsina

Icuka általában, mint egy anya terelgetett bennünket. Néhányunkat kivittek Kazahsztánba, Tengizbe a magyar építkezéshez, ott adtunk egy esztrádműsort. A Kaszpi-tenger felett egy rozoga AN–2-es géppel repültünk át. Icuka az útra hozott magával egyik ismerősének ajándékba egy üveg rumot. Az építkezésen limitált volt az ital, úgyhogy az a rum aranyat ért. A kis repülőn úgy kellett bedrótozni az ajtót, mert rossz volt a kilincs, és csak harmadszorra indult el, addig lefulladt. Icuka úgy megijedt ettől, hogy rögtön kitekerte az üveg nyakát, és körbeadta: Igyatok! Pedig ő sosem ivott. Az egyik kollégánk mindig belebakizott a szövegébe, a La Mancha lovagjában. Jött a bemutató és az illető hibátlanul elmondta a mondatot. Icuka kedvesen és félhangosan megkönnyebbülve ennyit mondott: „Hála Istennek!” Horváth László Attila

Csorba Icuka, vagy ahogy mi mondtuk, Icuka néni, végigkísért az egész színházi pályámon. Ott volt velem már 1989-ben a Danton című produkcióban, amikor a színházhoz kerültem, aztán a stúdiós éveimben – számtalan darabban játszottunk együtt, ott volt a Senki sem tökéletes dilijében, ott volt a Ludas Matyiban, ott voltunk Ivo Krobot rendezésében a Harlekin millióiban… Alakja, kedvessége, jó tanácsai mindig melegséggel, biztonsággal és szeretettel töltöttek el, mint mindannyiunk édesanyja terelgetett minket. Kitűnő és csodálatos énekhangja mindig jelezte nekünk: foglalkozásunk szakma és hivatás. Hiányzik. Évnyitó és záró ünnepeinken mindig úgy érzem, nélküle nem igazán tudjuk elénekelni a Himnuszt… Úgy, ahogy azt kellene. Isten vigyázza az álmát, köszönünk mindent, Icuka! Gyuris Tibor








hirdetés