A kvótás ember

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: AFP
Valaha volt a jeges ember. Ma már csak a fogalom létezik, maga a „róla elnevezett” a múlté. Ma más szelek fújnak, különösen az EU-ban, ahol nagy divatja van a kvótának, a kvótarendszernek. Már az embereket – jelen esetben a 250 ezer eurót „érő” migránsokat – is kvótában mérik, osztják. Mint a vajat, vagy a cukrot. Györke László jegyzete.

Főként az EU keleti tagországai tiltakoznak erőteljesen a kötelező betelepítési kvóta ellen. Talán nem véletlenül, hiszen annak idején – még tavaly is – nem ők, hanem a német kancellár üzent többször is elsősorban a szíreknek: gyertek csak bátran, van itt hely bőven, akár egymillió migráns is jöhet a háborús övezetből. Több se kellett, azóta se tudják őket megállítani. Pedig próbálják. De hát olyan ez, mint a lavina: ha egyszer elindul, legfeljebb égi erő képes megfékezni, megállítani. Vagy az sem.

Laikusként nem nagyon értem, hogy ez a „(vissza-szét)osztás” most mit jelent. A nyugatiak netán „lefölözik” a migráns kontingenst, s a „maradékot” sózzák rá a keletiekre? És vajon azoktól – akiket a kvótarendszer olyan helyre száműzne, ahová soha nem akartak menni – megkérdezte-e bárki EU-s döntéshozó, hogy jó-e neki a számára kijelölt (tag)ország. Vagy ez nem számít? Kétlem, mert akik illegálisan megszállták Nyugat-Európát, nem az egykori keleti blokk országaiba vágytak.
Benne van tehát a pakliban, hogy akiket erőszakkal az EU keleti fertályába telepítenek, újra elindulnak majd tökön-paszulyon át az Ígéret földjére. Akkor meg mi értelme az egésznek?

Györke László








hirdetés