A legszatmáribb fanatikus

Nem a Titanic forgatásán készült a fotó, hanem a csengeri futsalosok meccsén
Nem a Titanic forgatásán készült a fotó, hanem a csengeri futsalosok meccsén - © Fotó: Kákos Dávid
Csenger – A fáradhatatlan hangulatfelelőst országszerte megsüvegelték eddig is.

A magot gondos kezek elvetették, ami azóta nem csak kikelt, de egyre jobban hajt, s ki tudja, meddig terebélyesedik. A csengeri futsal olyannyira él és virul, hogy a jelenlegi tabellát akár kőbe is véshetnék: az NB II Keleti csoport felső házi rájátszásában az élen várhatják a folytatást. A helyi kemény mag (konyhanyelven: köménymag) hangadója az a Szatmári Attila, aki olykor annyira felhevült és átszellemült, hogy az őt nem ismerők féltik a bátor mozdulatsora miatt, amit a karzaton művel.

– Azért én sem most jöttem le a falvédőről! Nem őrültem meg, kibiztosítom magam, csak az messziről nem látszik. Úgy állok a korlát legszélén, mintha leesnék, de ez egyszerűen képtelenség, mert a lábamat alul bebiztosítom. Aztán pedig jöhet minden, ami a csövön kifér – lebbentette fel a fátylat a szurkolási koreográfiájáról Szatkó. Sokan becézik így a Csenger Futsal Fanatic frontemberét, aki civilben huszonegy esztendeje látja el a szertárosi teendőket.

– A foci szeretete nálam alap. Mivel szeretek hangoskodni a sportszerűség keretein belül, egyértelmű volt, hogy a kispályások mellé állok teljes mellszélességgel. Régebben a kézilabdások meccsein edződtem, most már viszont a futsal a fő csapásirány. Ezekért a játékosokért, ezért a közönségért, ezért a közegért megéri lelkesedni. Nemrég komoly egészségügyi problémáim voltak, ám összekaptam magam, és visszatértem. Fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam az egészet, hisz a feleségem megmondta: Általuk élsz! Közel ötvenkét évesen jóleső érzéssel tölt el, hogy egy ilyen családias légkörben lehetek drukker. A fiatal barátaim (például Nagy Sanyi és Májer Csaba) is rettentően lelkesek. Annyi élményt adott már nekünk eddig a sok közös szurkolás, hogy ez életformává vált nálunk.

Kozma Mihály, a magyar futsalválogatott korábbi szövetségi kapitánya a legfanatikusabb szatmárinak titulálta.

– Tudom, furcsán hangzik, de Misi a rokonom. Az unokatestvérem! Ő mondta, hogy én aztán tényleg egy ízig-vérig szatmári vagyok – húzta ki magát Szatmári Attila, aki büszke öt gyermekére, és immár nagypapának is vallhatja magát. – Már többen megjegyezték, hogy amit én művelek, ahhoz bőven kell alapozni. Nem hiszik el, hogy 25 éve nem ittam egy korty alkoholt, 34 esztendeje pedig nem cigarettáztam. Nekem ez az élvezeti cikk, a szurkolás a mindenem! Amikor lerobbantam, Szilágyi Sándor – akinek rengeteget köszönhetek – vezetésével rengetegen meglátogattak, és öntötték belém a lelket. Én egyébként nagyon elfáradok egy meccs után, azt is ki kell pihenni. Még ha általában pihentnek is tűnök…

„Szevasz, Szatkó!”

– Volt már nálunk több NB I-es csapat. Játszott itt az utánpótlás válogatott is. Jó érzés, amikor ismerősként köszönnek ki a vendégek a pályáról: „Szevasz, Szatkó!” Amikor Veszprémben voltunk a kupameccsen, kikaptunk, mégis megtapsoltak bennünket. Azt mondták, ritkán találkoznak ilyen lelkes szurkolótáborral. A Csenger Futsal Fanatic sok helyen letette már a névjegyét – kacsintott egyet hamiskás mosoly kíséretében Szatmári Attila.

Címkék: , ,







hirdetés