A lengyel Szabolcs szíve csücske Szabolcs

Szilágyi Szabolcs ezer szállal kötődik Nyíregyházához és Nyírbátorhoz is, de a mindennapjait Lengyelországban tölti
Szilágyi Szabolcs ezer szállal kötődik Nyíregyházához és Nyírbátorhoz is, de a mindennapjait Lengyelországban tölti - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Szilágyi Szabolcs hosszú éveken át szorgoskodott a Kelet-Magyarország kötelékében újságíróként. Noha régóta Lengyelországban él, ezer szállal kötődik Nyíregyházához. Interjú: Szilágyi Szabolccsal, a Lengyel Írószövetség, illetve a Lengyel Blues és Ballada Társaság örökös tagjával.

A megyei könyvtárban mutatta be regényeit Illyés Péter előadóművész, Bartek Łeczycki szájharmonika-művész és Andrzej Kuczara filmgyári kellékgyártó közreműködésével. Ennek apropóján tárulkozott ki.

Még egy év, és elmondható: negyedévszázada él Lengyelországban. Lengyel–magyarnak vagy magyar–lengyelnek tartja magát inkább?

Szilágyi Szabolcs: Kettős állampolgárságom csupán formalitás. Az érzelmek kettősségét is vállalom. Hazafiatlannak tarthatna valaki, pedig ha jól meggondoljuk, magyarnak Lengyelországban nincs emigráns-keserve. Életem parancsolata, hogy magyar értékeket népszerűsítek lengyel barátaim között, és Lengyelországot szolgálom, ha testben vagy csak virtuálisan otthon vagyok. Az „otthon” és az „itthon” szavak különbségével csak a mi nyelvünk képes ezt is kifejezni.

Élete kész regény – ezt a regényei igazolják. Honnan a késztetés az írás iránt?

Szilágyi Szabolcs: A választ a kérdés rejti: a regényes életúton élmények, írásra késztető tapasztalások hullottak bele az írói tarisznyába. És minden megőrzendő tény kis cetlikre került. Ezek bomlanak ki a regényírás közben. Hetvenöt évem helyszínein, hat-hét magyar városban, sok iskolában gyűjtögettem a sokdimenziós emberismeretet.

Ötvenöt éve lett a Kelet-Magyarország újságírója. Milyen emlékeket őriz élete ezen szakaszából?

Szilágyi Szabolcs: A pályakezdéssel, az ifjúsággal együtt járó lelkesedéssel keveredő botladozások, olykor a lustaság emlékeit is. Sok kiváló kolléga okos intelmeit: Sipkay Barna és Ordas Nándor tanácsai, Ratkó József biztatásai emeltek át az újságírástól a regényíráshoz vivő útra. Sok régi kollégára, mint barátra emlékezem. Zajtai Tóni bácsi, Páll Géza, Burget Lajos, Marik Sándor, sorolhatnám… A kellemetlen élmények – ebből alig volt – kezdenek berozsdálni.

A nyomtatott sajtó mellett rádiózott, tévézett. Mi a varázsa külön-külön a média egyes szegmenseinek?

Szilágyi Szabolcs: A Magyar Rádió régi, szintén szabolcsi származású tekintélyes fővárosi mesterétől, Vajda Mártontól tanultam meg, s azóta igazat is adtam neki: a tollal dolgozó újságíróból könnyedén válik valaki rádióssá, de fordítva nem feltétlenül így történik. A rádiózás tanított meg engem a tömörítésre, a kevés szóval mindent elmondásra. A rádiós erénye, ha egy percben el tudja mesélni a világ történetét. Rövid televíziós éveim a lehetetlenre is megtanítottak. A tévé híradótól 1980-ban néha így kaptam a feladatot: „A mai veszélyes sztrájkhelyzetről van egy 20 másodperces mozink. Ehhez adj 18 másodperces szöveget.” A regényírásnál – ha nem is ilyen szélsőségesen – pontosan tudom, hogy minden felesleges szót, jelzőt kötelező kigyomlálni.

Újabb váltás: diplomataként ismét más szemszögből látta a világot. Milyenek voltak az első impulzusai a korabeli Lengyelországról?

Szilágyi Szabolcs: Talán ha hivatásos diplomataként akkreditáltak volna, feltettem volna a hivatalos szemüveget, de így a médiából áthívott „ejtőernyősként”, sajtóattaséként pontosan olyannak láttam, mint előtte. Lengyelország felderítése 1958 júniusában kezdődött, majd autóstoposként végül házassággal folytatódott. Az új tapasztalást inkább a diplomácia kulisszái mögé történt négy éves bekukkantás kínálta. Hab volt a tortán, hogy a rendszerváltás épp a diplomáciai szolgálatom félidejében történt.

Miért döntött a kinti letelepedés mellett?

Szilágyi Szabolcs: Nem óhajtottam vállalni a pesti életet, a külügyi hivatalnoki helyben járással kivárni az újabb – ki tudja hová? – kiküldetést. Visszavárt a Magyar Rádió is. Ha vállalom, ma egyike lennék… na, nem folytatom. Varsói letelepülésre serkentett lengyel családi kötődésem (feleségem lengyel), az akkoriban felnőtté lett fiam és leányom, akiket a bontakozó kapcsolatok ugyancsak ide kötöttek. Utolsó munkám, a BBC magyar szer­kesztőségének varsói tudósítói megbízása is értelmét adta a döntésnek. Itt lettem magyar és lengyel nyugdíjas.

Mit jelent a Nemzetközi Mosoly Lovagrend képviselőjének lenni?

Szilágyi Szabolcs: Kellemes megtiszteltetést. A tíz magyar kitüntetett közül két szabolcsi Mosoly Lovag, Kajibás Éva Katalin és Csekő Sándor avatásához is asszisztálhattam. A nemzetközi kapitóliumban évekig Magyarországot képviseltem, végül alkancellárként adtam át a helyemet a sokkal fiatalabbnak. Utódom ma lengyel miniszteri rangban a gyermeki jogok ombudsmanja.

A huszonegy könyvről számot vetve: melyik alkotására a legbüszkébb?

Szilágyi Szabolcs: Szívemhez legközelebb áll a Fruzsina, hol vagy? című, nyírbátori ihletésű regényem, amely nyomtatásban nem jelent meg, ám az Országos Széchenyi Könyvtár MEK-en ezerötszáznál több letöltés jelzi, hogy az olvasók is értékelik. A romantikus történetet az újkori Litvánia izgalmas történelmi epizódjai szövik át.

Most készül a Postaudvar. Mi ihlette a művet?

Szilágyi Szabolcs: A címben szereplő postaudvar egy 18–19. századból megmaradt helyszín. Kisgyermekkorom 1944-es élménye, méhészkedő, ezermester nagyapám háza. A második világháború utolsó hónapjaiban végződő történetben egy lengyel menekült katona és egy magyar barátsága kínál alkalmat a varsói felkelésben kezdődő lengyel menekültügy veszélyeinek bemutatására. Háborús krimit írok, családi történésekkel is átszőve.

A könyvbemutató Nyíregyházán volt, és az is igaz, hogy Nyírbátorhoz is kötődik.

Szilágyi Szabolcs: Nyírbátor a szívem csücske, bár ott csak egyetlen gimnáziumi tanévet éltem át. Azóta lengyel testvérvárosi kapcsolatot kezdeményeztem és ápolgatok, blues fesztiválokat kötöttem össze. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy megkaptam a „Nyírbátorért” elismerést. Három éve ottani könyvbemutatóm is felejthetetlen marad számomra.

Miért épp a blues és a szájharmonika lett a harmóniájának része?

Szilágyi Szabolcs: A szájharmonika gyermekkorom hangszere. Felülírta a hegedű- és trombitatudásomat is. A blues, jazz és a country szolgálója ez a kis zsebbe férő zenekar.

Négyszeres apaként, hatszoros nagypapaként hogyan tud helytállni?

Szilágyi Szabolcs: Két házasságból való ez a névsor­olvasás. A napi „helytállás” a három varsói unokához kötődik. Nyíregyházán élő legidősebb fiammal (fogtechnikus és szájharmonikás) az internet segíti a napi beszélgetéseinket.

Akinek a keresztneve is Szabolcs, milyen szálakkal kötődik Szabolcshoz?

Szilágyi Szabolcs: A Facebook, a Skype és az e-mailek, na és a ritka hazalátogatások olyan érzést keltenek bennem, hogy közel van a Nyírség és a többi régi lakóhelyem (Nagyvárad, Felcsút, Keszthely, Zalaegerszeg, Szentendre, Nagykőrös).

Ladányi Tóth Lajos



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés