A lét minimuma

Akt.:
A lét minimuma
© Illusztráció: ujegyenloseg.hu
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) két éve úgy döntött, ezután nem számolja ki és nem tárja nyilvánosság elé a magyar népesség létminimum-mutatóját. Gondolom, azért, mert ráuntak, hogy ez a szám évek óta ugyanolyan alacsony, változás nem tapasztalható, ezért félredobták. Angyal Sándor írása.

Igen ám, de a Policy Agenda tavaly fehéren-feketén kimutatta: 2016-ban a családok több mint egyharmada élt a létminimum alatt. Aki arra gondol, hogy több mint 3 millió ember esik össze az éhségtől naponta, téved, mert a létminimum nem a szegénységi küszöb, az lentebb van. A létminimumban olvasható a létezés, amihez valamennyit enni, inni kell, mosni, főzni, ruházkodni, hogy a villanyról meg a fűtésről ne is beszéljünk.

Egy négytagú családnak a havi szükségletei kielégítésére állítólag 256.995 forintot kellene költeni. ” Angyal Sándor

Meg különben is: volt béremelés, a nyugdíjasok is kaptak pluszt, hogy mennyit, azt ne hozzuk szóba. Tehát a létminimumon élők nem az éhhalál küszöbén vannak, bár az elgondolkodtató, hogy az agyon dicsőített Visegrádi Négyek között tök utolsók vagyunk az átlagkeresetben, s a mi gazdasági miniszterünk azért imádkozik, hogy legalább az ő átlagukat közelítsük meg, ha nem is sikerül mindjárt Szlovákia szintjére emelkednünk. Tehát, bár nem halunk éhen idehaza, de ha igaz, hogy egy négytagú családnak a havi szükségletei kielégítésére 256.995 forintot kellene költeni, sokan kérdezhetik, hol élnek azok a havi nettó negyedmilliót kereső családok, akik ennyi pénzből sem tudnának félretenni egy forintot sem váratlan kiadásokra?

Mifelénk nincs olyan polgármester, mint a milliós órabért bezsebelő „szegény” Mészáros. Őket hiába keresnénk a mi megyénkben, ahol legtöbb a közmunkás – persze, elvétve akad azért néhány milliárdos is. Ne dobálózzunk úton-útfélen a szegénységgel, mert lehet ennél még rosszabb is! Elég, ha szemügyre vesszük az állandóan emelkedő árakat a boltokban…

Angyal Sándor








hirdetés