A megyei közgyűlés alelnöke a szabolcsi futballról mesél

Baracsi Endre életét – szó szerint – behálózza a labdarúgás: nem csupán nézi, műveli is
Baracsi Endre életét – szó szerint – behálózza a labdarúgás: nem csupán nézi, műveli is - © Fotó: Biszku István
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Baracsi Endre a megyei közgyűlés alelnökeként aktív szereplője a szabolcsi futballnak – edző Beregdarócon.


Baracsi Endre bokros teendői mellett valamire mindig szakít időt – a futballra. A megyei közgyűlés alelnöke olyannyira szívén viseli szülőfaluja, a Beregdaróc csapatának sorsát, hogy kézbe vette az irányítást. A megyei másodosztály Kelet-Magyarország-csoportban szereplő együttes edzőjeként hétről hétre „nyeli az ideget”, taktikán töri az agyát, kis híján belehal a vereségekbe, és persze feldobja a napját, ha nyernek a fiúk.

– Egész életemet behálózza a labdarúgás – érzékeltette Baracsi Endre, hogy esküt tett a sportág mellett. – Gyerekekként mindenféle statisztikákat gyártottam, a szüleim kis híján megőrültek, mert teleszórtam a szobát papírokkal. Gombfocicsapatom volt, több is, tényleg minden a futball körül forgott. Igazolt játékos akkor lettem, amikor a beregdaróci ifibe kerültem, támadó középpályásként szerepeltem. Hozzáteszem, nem voltam jó játékos, csak szerettem, már abban az időszakban is inkább a taktikán járt az eszem. Három évvel később már az ifjúságiak edzőjeként segítettem, a saját korosztályomat vezényeltem, majd következett a helyi nagycsapat. Egy ideig próbáltam párhuzamos vinni a kettőt, ahogy a civil szférában sokasodtak a teendők, erről le kellett mondanom. Kár, mert a fiatalok sorsa, az utánpótlás rendkívül fontos terület.

Bármennyire is elkötelezett valaki, néha kénytelen kiszakadni a megszokott közegből, szó szerint elhagyni a pályát.

– Abbahagytam egy időre, átadtam a lehetőséget, aztán úgy hozta az élet, hogy visszatértem – vette fel ismét a történet szálát Baracsi Endre. – Igazából hiányzott, ezzel együtt egyre nehezebb összeegyeztetni a munkát és a focit. Olyan ez, mint a szerelem: néha a keserű a szám íze, de másnap már azon jár az eszem, miben kell változtatni, javítani, Mindig várom a hét végi bajnoki meccseket, sőt, a gyomrom gyakran liftezik a kezdés előtt. A mérkőzés közben aztán annyira beletemetkezem a játékba, hogy már nem foglalkozom a külvilággal.

Baracsi Endre valóban testközelből tapasztalhatja a hobbi labdarúgás nyűgjeit, gondjait.
– Az Európa-bajnokságra való kijutás nagy esély a magyar futball számára, viszont nem fedi el a problémákat, jócskán akadnak megoldásra váró feladatok. A legalsótól a legfelsőbb szintig nagyon komoly szemléletváltozásra van szükség, de a korábbiakhoz képest a javulás is szembeötlő. Hál’ istennek látok biztató jeleket.

KM-KT








hirdetés