A minőségi kultúra elkötelezettje

Petneházy Attila
Petneházy Attila - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A színpadot cserélte parlamenti munkára Petneházy Attila, s kiderült: a két hivatás nincs is oly messze egymástól…

– Szívemhez igazán közel álló feladatot kaptam, a nemzeti összetartozás bizottságában dolgozhattam ebben a ciklusban. A kormány azzal, hogy 2010-ben kiterjesztette az állampolgársági törvényt a Magyarország határain kívül élő nemzettársainkra, közjogi kapcsolatot teremtett a határon túli magyarság és az anyaország között. Hiszünk a nemzeti összetartozásban, segítő kezet nyújtunk a Kárpát-medencében élő magyaroknak és saját állampolgárainkként ismerjük el őket.

Új alapokon a nemzetpolitika

– A külhoni magyarság akkor tud identitásában megmaradni, ha az anyaország őrködik felette. Látjuk, hogy olykor árral szemben evezünk: az ukrán nyelvtörvény ellehetetleníti a magyar kultúra gyökerét, az anyanyelv tanítását. Atrocitások, támadások érik a külhoni magyar szervezeteket, korlátozzák autonóm törekvéseiket, de hazánk következetesen kiáll nemzettársaink mellett – mondta el az országgyűlési képviselő.

– Több száz kilométerre szakadtunk el egymástól. El kell látogatni Kárpátaljára, Erdélybe, Felvidékre és a Vajdaságba, hogy meggyőződjünk arról, hogyan élnek a külhoni magyarok. Meg kell hallgatni, milyen problémáik vannak, mire van szükségük, miben tudjuk támogatni őket.

– A magyar kormány az állampolgári jogok, a kulturális önrendelkezés mellett gazdaságfejlesztési programokat indított annak érdekében, hogy minél jobb életminőséget teremtsenek a határon túli magyar közösségek számára – mondta el Petneházy Attila, és hozzátette: a fő cél, hogy saját szülőföldjükön boldogulhassanak honfitársaink.

– Amiről beszéltem, nem más, mint szemléletváltás a magyarországi nemzetpolitikában. Úgy gondolom, ebben a ciklusban nagyot léptünk előre, a kapcsolattartás, a gazdaság és a pályázati együttműködések tekintetében is. Mindezek perspektívát nyitnak, elmélyítik közös oktatási, kulturális, identitás- és hagyományőrző feladatainkat – sorolta a képviselő.

Sikerek, polgáriasodás

– A bizottsági munkámban színészként elsősorban kulturális kérdésekkel foglalkoztam. A polgári kormány alatt 25 százalékkal nőtt a hazai színházak száma, ezres nagyságrenddel több előadást állítottak színpadra, a színházi kínálat, és a közönség köre is bővült. Ez egy jó irány: a minőségi kultúra emelése a „tömegigénnyel” szemben. A színházak, múzeumok, művelődési házak szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy noha a legmagasabb szakmai színvonalon végezték munkájukat, nem jutott kellő figyelem „közönségcsalogatásra.” Ennek megfelelően jelenleg az intézmények egyre szélesítik kapcsolati rendszerüket, tudatos marketingstratégiák vannak nézőszám-, illetve bevételemelésre. Így van ez Nyíregyházán is – jegyezte meg a képviselő –, évről-évre egyre több érdeklődő nyit be a múzeumok, a kulturális intézmények ajtaján, és színházunk elvitathatatlanul sikeres.

Kulturális bástya

– Két előadás volt, amiben részt vettem: a Túl zajos magányban, és két éve a szabadtérin az Anconai szerelmesekben. Harminc év színészi pálya után olyan volt, mintha csupán néhány hónapot hagytam volna ki, természetes volt a közeg, testhez álló szerepekben állhattam színpadra. A szabadtéri mindig a szívem csücske volt, a látványtervek alapján nemsoká rá sem ismerünk. A felújítás után kevés város büszkélkedhet egy ilyen komplex létesítménnyel, mint a nyíregyházi. Nagyobb lesz a befogadóképessége, mozgatható fedést kap, valamint a legmodernebb fény– és hangtechnikával szerelik fel a pódiumot.

– Egy igen sajátos, és idealizált képem van a színházról, eszerint: a színház nem más, mint egy adott társaság, tágabb értelemben vett csoport kulturális bástyája, s nem létezhet a közösségtől függetlenül – abból nő ki. Ez mindenütt igaz. Meglátogattam a Beregszászi Színházat, voltam Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben, és ezt éreztem. A külhoni teátrumokban következetes társulat- és repertoárépítés folyik. Fiatal rendezőkkel dolgoznak, nagyon jó energiák működnek a társulatban, felívelő pályán vannak, nem pusztán a „közönséget kiszolgáló” és szórakoztató, hanem művészszínházban gondolkodnak.

KM








hirdetés