A múzeum arca lett a kisvárdai diák

Sinka Ádám úgy érzi, megtalálta a hivatását
Sinka Ádám úgy érzi, megtalálta a hivatását - © Fotó: Party étterem
Kisvárda – Schnitta Sámuel nem csak szakmai tudása miatt vált példaképpé.

Aligha van hazánkban olyan vendéglátásban dolgozó szakember, aki ne hallotta volna Schnitta Sámuel nevét. A nagy tekintélyű hazai és nemzetközi éttermi szakember a Dunapalota, majd a Margitszigeti Nagyszálló éttermi munkáját irányította, de ő vezette az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás magyar éttermét is. Az éttermi munkában nemzetközi iskolát teremtett: harminc szakirányú tankönyv­pótló jegyzetet írt, 1967-ben megjelent Felszolgálói ismeretek című szakkönyvén több generáció tanulói nőttek fel, de Étlapszerkesztés szakkönyve is jelentős.

A vendégek iránti alázata követendő példa.” Sinka Ádám

Születésének 125., halálának 50. évfordulójára a nevét viselő Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület a napokban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megemlékezést, illetve időközi kiállítást rendezett. Az ünnepség résztvevői, akik az ország valamennyi régióját képviselték – oktatási centrumok, a területi iparkamarák, a szakiskolák vezetői – az egységes pincér szakoktatás, a szaktanárok, szakoktatók továbbképzése mellett tették le a voksukat és egymás segítését hangsúlyozták a szakma jobbá tétele érdekében.

Bevonzani a diákokat

A kiállításnak megyei érintettsége is volt: a megnyitón Sinka Ádám, a kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája 13. osztályos, vendéglátás-szervező szakmát tanuló diákja mutatta be azt a tanulmányát, amelyet Schnitta Sámuel életéről és szakmai munkásságáról készített.

A Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület Ádámot és felkészítő tanárát, Dér Sándornét oklevéllel jutalmazta, elismerve ezzel a gasztronómia területén végzett munkájukat, amely nagyban hozzájárul a ­Schnitta Sámuel Magyar Éttermi Kultúráért Egyesület gasztronómiai sikeréhez. A kiállítás megtekintése után jött a hatalmas meglepetés: Kiss Imre, a múzeum igazgatója felkérte Ádámot, hogy legyen a „múzeum arca” – azt mondta, így még több diákot tudnak majd bevonzani értékes kiállításaikra, ahol az ifjúság megismerheti a régi idők gasztronómiáját.

És hogy hogyan válhat egy fiatalember a múzeum arcává? Ádám azt mondja, nagyon meglepte a felkérés, de persze nem mondott nemet a megtisztelő feladatra.

A vendégnek mindig igaza van

Érdekes az élet: abban, hogy a vendéglátás mellett kötelezte el magát, egy sikertelen felvételinek is nagy szerepe volt. – Tanár szerettem volna lenni, de nem vettek fel az egyetemre, és mivel nem akartam csak otthon ülni és várni, jelentkeztem a Rákóczi szakgimnáziumba, ahol vendéglátás-szervezést tanulok. Részt vettem már országos versenyeken, arany minősítést is szereztem, és amikor Dér Sándorné tanárnő megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem tanulmányt írni Schnitta Sámuelről, azonnal igent mondtam. Sokat kutattam, és úgy érzem, megérte. Nem csak azért, mert sok elismerést kaptam érte, hanem azért is, mert nagyon sokat tanulhatok az életéből. Megtudtam, hogy haditengerész szeretett volna lenni, de nem volt elég előkelő a származása, így erről az álmáról le kellett mondania. Kénytelen volt valami mást választani és mivel az édesapja pincér volt, ő is e szakma mellett döntött.

– A pályája kezdetén sok kudarc érte, de ezek sem vetették vissza: töretlenül haladt előre. Példaképként tekintek rá, mert kitartásával és szorgalmával elérte a céljait, az élete nekem azt üzeni, hogy ha teszünk az álmainkért, és sokat dolgozunk, azok megvalósulnak. A másik fontos tanítás, amit a munkám során soha nem szabad elfelejtenem, az az, ahogy az emberekkel bánt. A vendégek iránti alázata követendő mindenki számára, aki ebben a szakmában dolgozik. Az egyik alapszabály, hogy a vendégnek mindig igaza van: soha nem távozhat rossz szájízzel, a pincérnek akkor is kedvesnek kell lennie, ha ötödször változtatja meg a rendelését. Ez nem mindig könnyű, de én nagyon szeretem az embereket, így ez sem okoz gondot – mesélte lapunknak Ádám, aki szívesen főz – otthon szinte mindent ő készít el, de a szíve csücske a pincérkedés.

Azt mondja, ma már egyáltalán nem bánja, hogy nem vették fel az egyetemre. Úgy érzi, megtalálta azt a hivatást, amiben kiteljesedhet, és szeretné majd képezni magát, az pedig, hogy a múzeum arcaként videoblogokon, tévében és rádióban népszerűsítheti a múzeumot és a gasztronómiát, csak hab a tortán.

SZA








hirdetés