A nagyobb érzékenységnek is helye lenne

Akt.:
Pillanatkép egy korai fejlesztő óráról a Csodavárban
Pillanatkép egy korai fejlesztő óráról a Csodavárban - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Nem sajnálatra, nagyobb empátiára várnak a fogyatékkal élők.

Húsz évvel ezelőtt fogadták el a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt. A jubileum kapcsán felmerül a kérdés: hogyan változott a fogyatékkal élők helyzete, társadalmi beilleszkedésük és elfogadásuk?

Elfordulás helyett elfogadás

A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete 1981-ben kezdett el halmozottan sérült emberekkel foglalkozni, ötezer tagja van megyénkben az egyesületnek. – Nyitottabbak a fogyatékkal élők mint 20-25 évvel ezelőtt voltak, elfogadják a segítséget, ez már önmagában is előrelépés – mondta el a szervezet elnöke, Balogh Zoltánné, aki több évtizede kíséri figyelemmel a fogyatékkal élők problémáit, és tisztában van lehetőségeikkel, az állam valamint a szociális szervezetek nyújtotta támogatásokkal.

– A fogyatékkal élők szülei hamarabb elmehetnek nyugdíjba, ez nagy segítség a családok számára, viszont gyakran hallom aggódó édesanyáktól a kérdést: „ Mi lesz a gyermekemmel, ha én már nem leszek?” – A csökkent munkaképességű emberek foglalkoztatásában nem történt jelentős áttörés az elmúlt húsz évben – mondta Balogh Zoltánné, hozzátette: távmunkában igen kevesen dolgoznak, megyénkben nem épült ki a rendszer. A 4-6 órában dolgozók bére alacsony, a visszaminősített rokkantnyugdíjasok pedig semmilyen szociális támogatást nem kapnak – sorolta ellátottjaik panaszait a szervezet vezetője.

A Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete fontos feladatának tartja a látássérültek iránti pozitív szemlélet kialakítását. Érzékenyítő foglalkozásokat tartanak, arról, miként kell például egy vakvezető kutyával közlekedő látássérültnek segíteni, hogyan írnak és olvasnak a vak emberek, hogyan tudnak gondoskodni önmagukról. Erről sokat tudna mesélni a Fehér Bot Alapítvány két munkatársa, az „érzékenyítésben utazó” Petrus-házaspár. Anita és József évek óta tartanak tréningeket, előadásokat általános és középiskolákban, hivatalokban.

– Az érzékenyítő programokon bemutatjuk miként közlekedünk fehér bottal, az érdeklődők megismerhetik az önálló életvitelünket megkönnyítő, beszélő, hangjelzést adó és tapintható segédeszközöket is, így például a beszélő órát, mérleget, vérnyomásmérőt, színfelismerőt, a Braille órát, a folyadékszint jelzőt stb. – mesélte lelkesen József.

– Máig megoldatlan probléma viszont a papírpénzek címletének beazonosíthatósága, mert a sok biztonsági elem mellett Braille írás nincs a pénzeken, de a különböző címletek mérete sem eltérő, sajnos süket fülekre talált a vakok kérése – vette át a szót Anita.

– A fogyatékosok jogairól szóló törvény számos oktatási, szociális és egészségügyi rendeletben visszatükröződik, amelyekkel magasabb szintre emelték a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását (rámpák, parkolási kártyák, gyógyászati segédeszközök támogatása), s bár sokat váratott magára, de végre elkezdték felkarolni a gyerekek korai fejlesztését is – Kisari Károly a Down Egyesület elnöke úgy véli: itthon a befogadó oktatástól még messze állunk, de küzdenek érte.

A beilleszkedés a legnehezebb

– Még „mindig erős a „szembesodrás” az értelmi fogyatékkal élők beilleszkedése jóval nehezebb, mint a mozgás-, látás- vagy hallássérülteké – osztotta meg saját tapasztalatait a szakember. – Kézen fogva kísérik az utcán a Down-os felnőtteket szüleik, megfordul a fejemben vajon Gábor fiam képes lesz -e önállóságra? – tette fel a kérdést Német-Lőrincz Andrea, aki hisz abban, hogy a korai gondoskodás meghálálja majd magát, és együtt tanulhat kisfia az átlagosan fejlődő gyerekekkel. – A közgondolkodással ellentétben ez lenne az egészséges – utal vissza az anyuka szavaira Kisari Károly.

– Arra törekszünk, hogy a hátrányokkal küzdők normál osztályokban történő, egyénre szabott oktatásáról gondoskodjanak, mert ez a fogyatékkal élők integrációjának első lépcsőfoka.

A művészet összeköt

Ötödik alkalommal rendezett Tehetségnapot az Első Nyíregyházi Lions Club a Vikár Sándor iskolában, a versenyen fogyatékkal élők, és hátrányos helyzetű diákok is indultak.

– Amikor a beteg és az egészséges gyermekek mű­vészeti környezetben együtt tevékenykednek, az az élmény mindenkire egyformán hat– jegyezte meg lapunk érdeklődésére Demarcsek Zsuzsa, a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola vezetője.

KO, PI, LTL








hirdetés