A Nemzeti Összetartozás Napja Nyíregyházán

Akt.:
A Nemzeti Összetartozás Napja Nyíregyházán
A Nemzeti Összetartozás Napja Nyíregyházán - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A trianoni békeszerződés aláírásának 97. évfordulójára emlékeztek pénteken a megyeszékhelyen.

– A magyarságot lassan száz éve gyötrő Trianon-trauma emlékétől ezidáig sem szabadulni nem tudott, sem közös megoldást találni nem volt képes nemzetünk. A második világháború végéig élt a revízió gondolata, amely a vereséggel ismét a reménytelenség tengerének mélyére merült. A közgondolkodásban napjainkig párhuzamosan él a húszas-harmincas évek gondolatiságát idéző átélése Trianonnak, a békerendszer felülvizsgálatának igénye és a határon túli magyarság elutasítása, a közösségvállalás megtagadása – mondta Szabó István, a megyei közgyűlés alelnöke a trianoni békediktátum aláírásának 97. évfordulója és a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a megyeháza előtti téren rendezett megemlékezésen pénteken.

sip_7196

– Az országcsonkítást követően a politikaiakkal együtt azonnal megjelentek az első irodalmi reakciók, keresve az okokat és a kivezető utat. A túlcsorduló érzelmek mellett több, érvényben időtálló mű született. Móricz Zsigmond Öt sebek címmel a Pesti Napló 1926 karácsonyi számában írt publicisztikája Trianont a magyarság létét veszélyeztető megrázkódtatások sorába helyezi Muhi, Mohács, Kismajtény és Világos után ötödikként, a sebeket Krisztuséihoz hasonlítva.

A megyei közgyűlés alelnöke az író szavait idézve hozzátette: Krisztus életét a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe. Vigyázzon a magyarság hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje.

A záhonyi Kandó Kálmán középiskola Együtt dobban a szív… című előadása után dr. Kovács Ferenc nyíregyházi polgármester fordult a megemlékezők felé.

– Magyarország huszadik századi tragédiája mélyen beleivódott a lelkünkbe, kimondatlanul is magunkban hordozzuk ezt a traumát. A Nemzeti Összetartozás Napján azonban minden esztendőben kimondjuk, amit a szívünk rejt. Hangosan kiáltjuk, hogy határon túli testvéreink is meghallják: a megcsonkított országhatárok sem választottak el soha bennünket. A kötelék közöttünk elszakíthatatlan, sőt, egyre erősödik. Történelmi tény, hogy hazánk az Osztrák–Magyar Monarchia részeként lépett be az első világháborúba. Nem voltak hódító szándékai, nem volt érdeke a hadviselés, mégis a legnagyobb vesztesként jött ki a háborúból. Az értelmetlen öldöklésben több mint 15 millió ember halt meg, s ezt a hatalmas veszteséget súlyosbították tovább a trianoni események, bár a béketárgyalások során a magyar küldöttség próbálta enyhíteni a diktátum súlyosságát, menteni, ami menthető. Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke igyekezett meggyőzni a konferencia legfelsőbb tanácsát 1920 januárjában. Nyíregyháza díszpolgára azt mondta: mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adnak választ, helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy meghaljon. Még abban az évben, június 4-én végül aláírták a diktátumot, ezzel törvényesítették Nyugat-Magyarország, a Felvidék, Erdély, a Délvidék és Horvátország elszakítását – számos kötelezettséggel kiegészítve azt. Az ország gazdaságilag megroppant, de a legnagyobb csapásként hazánk területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18, 2 millióról kevesebb, mint nyolcmillióra csökkent – emlékeztette a hallgatóságot a megyeszékhely első embere.

sip_7236

– A történelem lapjait át nem írhatjuk, a hatalmas traumát követően még sok vészterhes évtizedet kellett megélnie nemzetünknek, de a magyarok számtalanszor bizonyították a világ népeinek, hogy képesek újra és újra felállni, a semmiből is valamit teremteni, a gondolatot céllá nemesíteni, a keveset is sokra gyarapítani. Tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság képes volt újra megerősödni, és fejet hajtunk mindazok előtt, akik magyarságukért, nemzeti önazonosságuk vállalásáért hátrányt vagy sérelmet szenvedtek. A Nemzeti Összetartozás Napján valljuk, hogy bár a megcsonkított Magyarország darabokra hullott szét, lélekben ma is egyek vagyunk. A ma élő és a jövő nemzedékeknek pedig kötelességük, hogy a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Üzenjük a határon túl élő honfitársainknak, hogy a magyar nemzethez nem csupán az tartozik, aki az ország határain belül él, hanem mindenki, aki egykor azon kívül rekedve lelkében ma is magyarnak érzi és vallja magát – jelentette ki dr. Kovács Ferenc.

A záhonyi Kiss Kata Zenekar Magyar vagyok című dala után dr. Polgári András, a megyei kormányhivatal főigazgatója zárta az emlékező beszédek sorát.

– Oly nemzetek képviselői írták alá a békediktátumot, amelyek az ezeréves magyar államisághoz képest újszülöttek voltak a világtörténelem színpadán. Ennek ellenére megszületett a szerződés, mely megnyomorított egy országot, kettévágott falvakat, városokat, szétszakított családokat. Őseink szellemétől kísérve ma mégis ki kell mondanunk: minden magyar felelős minden magyarért. Nincs határon innen és határon túli magyar ügy, csak egyetlen van, az összmagyarság sorsközössége. A gyász nem uralhatja életünket, s együtt hitet teszünk, hogy az anyaföld egy és oszthatatlan, a belőle sarjadzó hazaszeretet összetart minket.








hirdetés