A pákozdi csata szabolcsi hőse

Festmény is őrzi a 170 évvel ezelőtti csata emlékét
Festmény is őrzi a 170 évvel ezelőtti csata emlékét - © Fotó: KM-reprodukció
Nyíregyháza – A fiatal honvédekből álló haderő balszárnyát a kemecsei születésű Répásy Mihály vezette.

Alig több mint százhetven évvel ezelőtt, 1848. szeptember 29-én zajlott le a szabadságharc egyik legjelentősebb ütközete, a pákozdi csata. A magyar hadsereg élén Móga János altábornagy állt, míg a fiatal honvédekből álló haderő jobb szárnyát, Joseph von Milpökh alezredes, a derékhadat Franz Holtsche vezérőrnagy, a balszárnyat pedig az akkor még alezredesi rangban szolgáló, kemecsei születésű Répásy Mihály vezette.

A történelem fintora

1848. szeptember 11-én a horvát bán, Josip Jelačić császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát, s ezzel a forradalmi Magyarországot nyílt katonai támadás érte. A magyar politikai bizonytalanság miatt megosztott katonai vezetés esélytelennek ítélte az ellenállást, ezért Csány László, a Dráva-vonal kormánybiztosa a nemzetőrcsapatok hazaküldése mellett döntött. A horvát bán a tervét elsősorban seregének nyomasztó létszámfölényére építette. Egyrészt abban reménykedett, hogy a magyar haderőben szolgáló császári és királyi alakulatok, s tisztek nem vállalják annak felelősségét, hogy szembeszálljanak a szintén császári és királyi zászlók alatt felvonuló horvátokkal, hanem átállnak hozzájuk. Másrészt azt hitte, hogy a felsorakoztatott haderő nagysága olyan pszichikai hatást gyakorol a magyar csapatokra, hogy azok nem merik megkísérelni az ellenállást. Mindkét reményében csalatkoznia kellett.

A veszélyt látva gróf Batthyány Lajos miniszterelnök általános népfelkelést hirdetett, Kossuth Lajos felszólította a külföldön állomásozó katonákat a hazatérésre, majd alföldi toborzókörútra indult. Szeptember utolsó napjaira már tekintélyes számú, 16 ezer fős honvédsereg állt fel, mely védelmi állást foglalt el a Velencei-tó mellett. 1848. szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a Móga János altábornagy vezette, túlnyomórészt újoncokból álló magyar sereg végül megütközött a Je­lačić parancsnoksága alatt álló, horvát és szerb sorezredekből és határőrökből álló császári erőkkel.

A történelem fintora volt, hogy mindkét oldalon császári-királyi tisztek álltak a seregek élén. Lelkiismereti üggyé vált, hogy az uralkodóra vagy a magyar alkotmányra tett eskü-e az érvényes – ám ezt az ország elleni nyílt támadás végül felülírta. A honvédség jobbszárnya Joseph von Milpökh ezredes vezetésével a Pátka-Pákozd közötti dombokat tartotta megszállva, melynek feladata a Lovasberényen át Buda felé vezető út lezárása volt. A középhad Franz Holtsche vezérőrnagy parancsnoksága alatt a Sukoró előtti szőlőket szállta meg, s a Budára vezető postaút mindkét oldalán, Pákozd és Sukoró között, jól védhető magaslatokon foglalta el állásait. Közvetlenül csatlakozott hozzá a balszárny, melynek parancsnoka Répásy Mihály alezredes volt. Jelačić terve, hogy a magyar sereget a Velencei-tóba nyomva megsemmisíti, kudarcot vallott. A kora délutánig tartó lovassági és gyalogsági rohamok sorra összeomlottak a véderők tüzében. Estére Jelačić fegyverszünetet kért, majd néhány nap múlva megkezdte szégyenteljes „futását” Bécs felé.

Kemecsén született

Répásy Mihály 1800. január 26-án született Kemecsén. Édesapja Répásy József, Mária Terézia testőrségének tagja volt, míg édesanyját Olasz Máriának hívták. Gyermeküket református szellemben Sárospatakon és Késmárkon taníttatták. A fiatal Répásy később Sárospatakon hallgatott jogot, tanára volt Kövy Sándor professzor, akinél Kossuth Lajos, Tompa Mihály és Szemere Bertalan is tanult.

Komoly karriert futott be

Répásy 1817-ben állt katonai szolgálatba mint a Knéze­vich dragonyosezred kadétja. 1820-ban tizedesi, 1821-ben őrmesteri, 1822-ben alhadnagyi, 1828-ban főhadnagyi rangot szerzett. 1834-ben alkapitánnyá, később kapitánnyá, 1844-ben pedig őrnaggyá léptették elő. 1839 és 1846 között a császári királyi testőrgárda tagja, majd 1846 és 1848 között a galíciai 6. (Württemberg) huszárezred osztályparancsnoka. 1848 nyarán Répásy ezredét a magyar kormány hazarendelte, a sereget ő vezette Magyarországra. Katonái már 1848. szeptember 23-án Mezőkomáromnál megtámadták a Székesfehérvár irányába előrenyomuló Jelačić vérteseit, s megfutamították őket, ami bár csak helyi jelentőségű siker volt, de növelte a napok óta folyamatosan hátráló magyar csapatok önbizalmát.

Pákozdnál a Répásy által vezetett balszárny lovassága ugyan nem csapott össze az ellenséggel, de október 30-án Schwechatnál már igen. 1848. december 2-án honvéd tábornokká léptették elő, s ettől kezdve komoly katonai karriert futott be a szabadságharc alatt. 1849. július 29-én hunyt el kolerában, Szegeden.

Temetésén, melyet katonai díszpompával végeztek, jelen volt számos kormánytag és tábornok, élén maga Kossuth Lajos is.

– Holmár Zoltán történész –








hirdetés