Nézőpont: A Pitagorasz-tétel
Mérnök
Bár nem a fejfedőn múlott a munka minősége, de atekintetben tökéletesen a fején találta a szöget, hogy a mérnökség sokszor a hagyományaiban, külsőségeiben is megjeleníthető, nem egyszerűen csak foglalkozásnak, munkának nevezhető valami, hanem életszemlélet, életmód, stílus, észjárás .
Olvasom, hogy a műszaki mérnöki karokra minimális pontszámokkal is be lehetett jutni az idén. Annak ellenére, hogy az új szisztémában elvileg a jobb tanulókat is erre kellett volna hogy terelje az ezen a területen biztosított- más szakoknál jócskán megcsappant – államilag fizetett, azaz ingyenes betölthető helyek mennyisége. Azt is olvasom – de ez régebben is tudott volt -, hogy nagyhírű egyetemeken először megpróbálják matematikából, fizikából arra a szintre hozni a gyerekeket, hogy egyáltalán esélyük legyen az első évet elvégezniük. Minderre mérhetetlen bölcsességgel úgy reagált egy oktatásügyi kormánytag: az egyetemek dolga biztosítani a megfelelő színvonalú oktatást.
Bingó. Mennyit törhették a fejüket ezen a tökéletes megállapításon. És most következzen ennek a magyar-magyar fordítása: hiába egyre gyengébb a gyerekanyag – hu de szörnyű, de így mondják – oldd meg, ahogy tudod egyetem, arról szó sem lehet hogy átgondoljuk mi folyik az alap és középfokú oktatásban. Márpedig a baj gyökere oda kapaszkodik. A Miskolci Egyetem rektora szerint a középiskolai fizika, matematika tanáron múlik, hogy hány gyerekből lesz mérnök. De hozzátehetjük a kémiát is, ugyanis az ilyen tudásigényű szakokra is lasszóval kell fogni a jelentkezőket.
Pedig a technológia, az automatizálás, a vegyipar évszázadát éljük. Tehát az nem kérdés, hogy mérnökök kellenek. De úgy nem lesznek, ha közben lecsökkentjük a reáltárgyakra fordítható időt az alsó és középfokú oktatásban, és nincsenek már tanárok sem nagyon, merthogy annak se megy senki. Ez olyasmi, mintha erdőre vágynánk, hogy legyen honnan kitermelni a fát, de nem ültetünk csemetéket.
Folyik a körbemutogatás. Az egyetemek rámutatnak a középiskolákra hogy gyengék a gyerekek, az iskolák az államra, hogy nem ad órákat és tanárokat, az állam a szülőkre és a nebulókra, hogy az istennek nem akarnak kémia meg matektanárnak menni, meg mérnöknek se annyira. Hol itt a megoldás? Az már valami, de messze nem elég, hogy több ezeken a szakokon az állami hely.
A kitörés ebből mégiscsak ott van valahol, hogy vissza kellene állítani a „reál” tárgyak becsületét rangját, fontosságát első osztálytól fogva. Ráadásul ezt jelentősen megkönnyítheti, hogy ez egy politikamentes terep, ezen tudományok évszázadok óta nem íródtak át különféle megfontolásokból. A Pitagorasz-tétel vagy a másodfokú egyenlet megoldóképlete ugyanaz, mint száz éve volt. Csak elő kell venni újra.
