A ragadozó karmai

Illusztráció
Illusztráció
Öt jólöltözött tinédzser fiú várakozott szerettei és védői körében hétfőn a tárgyalóterem előtt. Ott álltak élre vasalt, fekete öltönyeikben, divatos frizurájukkal, mintha csak egy iskolai tanévzáróra készülnének. Látszólag olyanok voltak, mint minden korukbeli srác – egyvalamit leszámítva: megmásíthatatlan, jóvátehetetlen döntések kötik őket össze, melyek örökre megpecsételi a sorsukat. Csáki Alexandra írása.

Szörnyűségeket követtek el egy ájult, magatehetetlen lány ellen úgy, hogy talán fel sem fogták, ez a legnagyobb bűn, amit egy férfi tehet egy nővel szemben.

Vajon mit gondolhattak közben? Helyénvaló volt a szemükben visszaélni egy társuk kiszolgáltatott helyzetével? Vagányak voltak? Az élet ifjú császárai? És mit érezhettek, amikor tudatosult bennük, mit tettek és ennek milyen következményei lesznek? Őszintén megbánták vagy csak a büntetéstől féltek?

Ítélethirdetés közben néztem az arcukat, és arra a felelőtlen, naiv kislányra gondoltam, akinek még csak most kezdődik a tudatos élete, aminek végéig legalább olyan súlyos terhet cipel, mint amilyet a fiúk fognak, ha végre megértik és átérzik, amit elkövettek ellene. Remélem, hogy átgondolják a történteket, és a fiatalkorúak börtönéből nem kiokosított, kiélezett karmú ragadozók szabadulnak majd a világra.

– Csáki Alexandra –








hirdetés