A régiek ihletik az új történeteket

A gyermekkönyvhónap keretében számos szerzővel ismerkedhetnek meg a fiatalok
A gyermekkönyvhónap keretében számos szerzővel ismerkedhetnek meg a fiatalok - © Fotó: Pusztai Sándor
Szabolcs-Szatmár-Bereg – A mese tanulságot hordoz, gyógyít, nyugtat, fejleszt – a mese kell.

Nem túlzás azt állítani, hogy ha azt halljuk, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, akkor a legkisebbektől a felnőttekig egy emberként vágjuk rá: ő bizony Vackor. Ugyancsak mindannyian tudjuk, ki az, aki ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Nem lehet más, mint Csukás István legendás mesehőse, Pom Pom.

A magyar gyermekirodalom gazdag és szerteágazó, jeles alakjai végigkísérik életünket, olvasmányélményeink meghatározzák a későbbi, könyvekhez fűződő viszonyunkat.

A Fehérgyarmaton élő Fecske László fiatal kora óta az irodalom szerelmese, fantáziája kimeríthetetlen, amit mi sem bizonyít jobban, hogy évek óta publikál gyermekeknek szóló lapokban, meséi, versei szűkebb hazájában és a megyében egyaránt sikert aratnak.

– Tavalyelőtt decemberben küldtem a Dörmögő Dömötörnek először mesét, ami a következő év januárjában meg is jelent a lapban. Fantasztikus érzés volt abban a magazinban publikálni, amiben anno legnagyobb példaképeim, Csukás István és Bálint Ágnes meséit olvashatták a gyerekek – árulta el László, akinek történeteivel és verseivel lapunk kiadványában, a Sün Barnabásban is találkozhattak a kicsik.

Az ovisok véleménye

– Tavaly döntöttem úgy, hogy belefogok egy nagyobb lélegzetű mesébe. Tizenhárom fejezetre bontottam a történetet, melyet magam illusztráltam, és ami 2016 tavaszán magánúton jelent meg. Pilóta Pál kalandjait A nagy ho-ho-horgász ihlette, a főszereplőjét, a kedves, kissé esetlen és gyermeklelkű, repülni, kalandozni vágyó fickót magamról mintáztam. Ezt követte szintén magánkiadásban egy ifjúsági regény, a „Hogyan javult meg Verekedős Oszkár?”. A történet a nyolcvanas évek panelvilágában játszódik, és érezhető rajta, hogy nagy hatással voltak rám a régi ifjúsági filmek. A Pilóta Pál kalandjait természetesen a saját fiaimon teszteltem, akik nagyokat nevettek a figurákon és a helyzeteken. A helyi óvodások is jól fogadták, az ebéd utáni alváskor olvasnak fel a könyvből a dadák. Egyébként beszélgettem a kicsikkel a történetekről, elmondták, mi tetszett nekik a legjobban, mit találtak a legviccesebbnek, és ezeket figyelembe véve írtam meg a folytatást – engedett bepillantást a kulisszák mögé a kétgyermekes apuka, aki azt is elmondta: a könyvkiadás nem egy olyan dolog, amit a haszonszerzés miatt csinál az ember. Az esetek jelentős részében már annak is örülni kell, ha nullszaldós az egész.

László szerint elengedhetetlen, hogy a gyermekeknek olvassanak a szüleik.

– Fejlődik a beszédkészségük, edződik a fantáziájuk és igazi élményeket gyűjtenek. Olyanokat, amilyeneket a tévé előtt ülve nem kapnának meg, hiszen a mostani mesék egyáltalán nem nekik készülnek, sokszor trágárak. A fiúk lassan kívülről fújják a magyar meséket, rajzfilmeket, melyekből sokat tanulnak – tette hozzá László, akinek hamarosan megjelenik új kötete, A korán ébredő csiga.

Már a pocakban is

– A szüleim rengeteget dolgoztak gyermekkoromban, így sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Nagypapám csodaszép meséket mondott, legtöbbször saját kútfőből mesélt, míg nagymamám a régi könyvek történeteit olvasta fel nekem – emlékszik vissza Tóth Hajnalka.

– A kislányom a magyar népmeséken nőtt fel, hiszen már a pocakban is hallgatta, amikor a bátyjának olvasgattam. Jó érzés esténként összebújni, kinyitni egy szépen illusztrált könyvet és figyelni, ahogy a kedvenc meséikre szenderednek el.

Kezelés, vizsgálat közben mondóka

A mese nagyon fontos, a mindennapi gyógyító munka szerves része a Jósa András Oktatókórház gyermekosztályán.

– Az önkéntes meseolvasók, az óvónőnk és a munkatársaink is rendszeresen mondanak meséket a kicsiknek – árulta el dr. Dicső Ferenc. A képregényes mesemondásnál a 3-4 évesek látják, hogy ott a nyuszika, a jótündér vagy éppen az a doktor bácsi, aki meggyógyítja az állatokat, nem egyszer pont olyan betegségből, amilyen a kicsinek is van. Mindez azért jó, mert leköti a figyelmet, eltereli a gondolatokat a betegségről, a fájdalomról, kitölti a vizsgálatok, gyógykezelések közötti időt, egyfajta törődés, gondoskodás ez is – magyarázta az osztályvezető főorvos. – A tapasztalatok pedig azt mutatják, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyógyulás ideje rövidebb legyen és a kórházi tartózkodás negatív élményei csökkenjenek. Már a digitális lehetőségeket is kihasználjuk, hiszen minden orvosunk okostelefonjára le van töltve egy-egy mese, s amikor elkezdjük lejátszani, a kép, a dallam megnyugtatja a gyermeket, így könnyebb elvégezni a vizsgálatokat, de az sem ritka, hogy egy-egy klasszikus verset, mondókát éneklünk a rendelőben, kórteremben, amitől azonnal abbamarad a sírás, a félelmet pedig érdeklődő kíváncsiság váltja fel.

KM-BM, CsA



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés