A rettegés foka

A rettegés foka

Látom magam előtt a jövő
pedagógusát, ha nem változik a
helyzet: reggel induláskor otthon az egyik
zsebébe teszi a könnygázsprayt, a
másikba a boxert, a vállán pedig
megigazítja a nuncsakut… M. Magyar
László jegyzete


Minden tiszteletem a
pedagógusoké. Nap mint nap
kiállnak a katedrára,
délutánonként
szakköröket tartanak, esetleg farsangra
készítik fel
tanítványaikat, ám sohasem
tudhatják, valójában mi is
történik velük a következő
pillanatban, esetleg órában.


Elég ugyanis a részükről egy
őszinte megnyilvánulás, egy
ártatlannak tűnő kérés,
megjegyzés, amelyre könnyen
erőszak lehet a válasz. Sajnos, az
utóbbi időben ismét egyre
gyakoribbak az erőszakos cselekedetek
oktatási intézményeinkben. Nemcsak
a szülő lép fel
agresszíven a
pedagógussal szemben, hanem
bántják, kínozzák
egymást úgy az általános
iskolások, mint a
középiskolás diákok is.


Minden gyermek mellé nem lehet
tanárt állítani, s az iskola
összes helyiségét sem lehet kulcsra
zárni a nebulók elől. Hiába
nevel azonban szépre és jóra az
oktatási intézmény
dolgozója, ha a gyermek erőszakot
lát otthon és a tévében
egyaránt. .


Megoldásokra várunk évtizedek
óta, s mégsem történik semmi.
Hány pedagógust kell még megverni,
megalázni a tanítványai előtt
ahhoz, hogy végre szigorúbb
intézkedések szülessenek? Mert abban
a közvélemény
egyetért: elrettentésül
súlyosabb büntetést kellene
kapniuk mindazoknak, akik önhatalmúlag
torolják meg a vélt sérelmeket.


S még azt se felejtsük el: ne csak a
jogaikat emlegessék fennhangon a
szülők és a
gyermekek, éppen olyan jól
ismerniük kellene a kötelezettségeiket
is!


Látom magam előtt a jövő
pedagógusát, ha nem
változik a helyzet: reggel induláskor
otthon az egyik zsebébe teszi a
könnygázsprayt, a másikba a boxert,
a vállán pedig megigazítja a
nuncsakut…


– M. Magyar László –








hirdetés