A rettegés vétlen rabjai

A rettegés vétlen rabjai
© Illusztráció: Stockphoto
Tudja mi a félelem? És a rettegés? Nézett már olyan nő szemébe, akinek azért tört arccsontja, repedt a bordája, mert a hazaérkező férj porszemet vélt felfedezni a szekrényen, vagy túl sósnak találta a levest? Hallott az asszonyról, aki nem léphetett ki az otthona ajtaján, mert a féltékenységtől őrjöngő élettársa bezárva tartotta és naponta megalázta? Bednárik Mónika írása.

Tartott a kezében gyermekrajzot, melyen a fekete filctollal rajzolt ördög a saját apja volt, aki ütötte és szexuálisan zaklatta? Kérdezte az éjszaka hálóingben, mezítláb, karján a gyermekével menekülő anyától, hogy a több évig elviselt kegyetlenkedés után miért szánta rá magát a szökésre? Emlékszik még a kisgyermek történetére, aki szűkölve, zokogva kuporgott a szekrényben, míg a tomboló téboly félholttá tette az édesanyját?

Igen, ön ott a törvénygyárban(!) nem gondolja úgy, hogy végre jogot és lehetőséget kellene adni a rendőrség, az ügyészség és a bíróság kezébe, amely véd a bűntől, vádol és elítél minden bűnöst, aki a gyengébbet bántja, megalázza, s nem egyszer a halálát okozza? Az „igen gomb” automatikus nyomkodása közben nem érzi, hogy végre nemet kellene mondani a nők és gyermekek elleni erőszakra? Mennyi áldozat kell még? Mert úgy tűnik, hetente egy családon belüli erőszakban elhunyt nő, és több százezer testi, lelki vagy szexuális fájdalmat naponta elszenvedő gyerek nem elég.

Bednárik Mónika








hirdetés