“A spicc hirtelen begörbült, mintha egy tégla nehezedett volna rá” – Hihetetlen szörnyet húzott ki a vízből

Teszenyi Zoltán és a harcsa
Teszenyi Zoltán és a harcsa - © Fotó: Kiss Zsolt
Tiszakanyár – Közel harminc perc fárasztás után vágóhoroggal sikerült beemelniük a csónakba a halat.

A horgászok előtt nem ismeretlen tényező az időjárás fontossága a halfogásban. A vérbeli horgászok, amikor a vízparthoz készülnek, nyomon követik a légnyomás változását, a hőmérséklet alakulását, a légmozgás irányát. Ilyen „meteorológiai” horgász a Tiszakanyáron élő Teszenyi Zoltán is, s hogy csak van valami ebben a tudományos módszerben, azt az is igazolja, hogy október 14-én, vasárnap csónakból megfogott a Tiszában egy 155 centiméter hosszú, 28 kilogrammos harcsát.

Hirtelen begörbült a spicc

– Huszonöt éve horgászom a Tiszán, így bizony volt alkalmam megfigyelni az időjárás-változás és a halak mozgásának összefüggéseit. Azon a vasárnapon is a korábbi napokhoz képest 3,5 Celsius fokkal emelkedett a víz hőmérséklete, ilyenkor a már befészkelt halak is kimozdulnak a helyükről, ráadásul kedvező volt a vízmozgás és a vízállás is – magyarázta érdeklődésünkre Teszenyi Zoltán, akinek egyéni rekordját jelenti ez a harcsa.

– A tiszakanyári hídtól lefelé szoktam horgászni. Bár azon a napon süllőzni indultam el Kiss Zsolt barátommal, javasoltam neki, hogy először két órát szánjunk harcsázásra. A parton szedtünk kagylót, a kagylóbelet tűztem a horogra, s kuttyogtattunk. A csali úgy 1-1,5 méterre lehetett a folyó fenekétől. A harcsa 15.30 órakor rabolt a kagylóra. A spicc hirtelen begörbült, mintha egy tégla nehezedett volna rá. Bevágtam, azonnal éreztem, hogy ez nagy hal lesz, kiengedtem a féket. A hal egy rövid ideig nem mozdult el a helyéről, aztán megindult felfelé a híd irányába, majd a két part között cikázott ide-oda.

Amíg be nem fagy

– Ment minden irányba, hogy kitörhessen. Volt olyan pillanat, hogy a csónak egy helyben állt, mert a víz sodrása lefelé, a hal pedig felfelé akart vinni bennünket. Végül úgy harminc perc fárasztás után vágóhoroggal sikerült beemelnünk a csónakba. Pár perccel ko­rábban én már láttam a méretét, mert meglepően tiszta volt a Tisza, de mikor beemeltük, a barátom csak annyit tudott mondani: Hűha. Megmondom őszintén, alaposan elfáradtam én is a 30–35 perces fárasztás során, hiszen a bot is szinte végig karikában volt – folytatta Teszenyi Zoltán, aki 6 éves kora óta horgászik. Gyermekkorában Dombrádon lakott, s éppen a kertjük végében volt egy főcsatorna. Oda járt le horgászni a két fiútestvérével együtt, s a horgászat a szenvedélyévé vált.

– Ha van időm, egy héten kétszer is lemegyek a folyóra. Mindig ­csónakból horgászom a híd környékén: három kilométert fel­megyek, majd irány ­vissza. Ha harcsázom, akkor ­kuttyogtatok és a csónak csorog lefelé, ha süllőzöm, akkor lerögzítem a csónakot valamelyik lapály közelében. Amíg be nem fagy a folyó, lejárok rendszeresen. ­Télen menyhalat, domolykót, keszeget szoktam fogni.

Ajándék az ünnepre

Befejezésül arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen felszereléssel fogta meg a 28 kilogrammos harcsát, s mi lett a zsákmány sorsa.

– Jól emlékszem arra, hogy 1991-ben 900 forintért Dombrádon vettem ezt a magyar gyártmányú üvegszálas Tisza-botot. A damil 35-ös sima monofil zsinór, a horog pedig 2-es volt. A halat szétosztottam a családtagoknak és a barátoknak, hogy a karácsonyi ünnepi asztalon legyen mindenkinek harcsa is a tányérján.

MML








hirdetés