A szatirikus irodalom nagyja

Emléktábla a Kossuth-gimnázium falán
Emléktábla a Kossuth-gimnázium falán
Nyíregyháza – Gádor Béla nevét ma utca viseli Nyíregyházán, és emléktáblája van az egykori iskolája falán.

10 éve, 1906. május 22-én született városunkban Gádor Béla József Attila-díjas író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró. Édesapja Guttman Jónás, édesanyja Preisz Etel. Apja egy ideig vendéglősként, később tisztviselőként dolgozott. Az író nyolc évig a Kossuth-gimnázium egyik legkiválóbb növendéke volt. Tanulmányai végeztével Budapestre került, ahol tisztviselői állást vállalt. A háború előtti években viszonylag keveset írt: egy folytatásos újságregényt, néhány humoreszket, karcolatot. A háború idején behívták munkaszolgálatra. Az 1945-ös esztendő Gádornak a szó mindenféle értelmében felszabadulás volt.

Felszabadul a fasizmus fenyegető szorításából, és ennek következtében minden bénító emberi és írói gátlása alól. Ekkor bontakozott ki igazán írói pályája. Elmúlt negyvenéves, de olyan szenvedéllyel vetette bele magát a közéletbe és az irodalmi életbe is, mintha csak egyszerre mindent pótolni akart volna. A Ludas Matyi című humoros, szatirikus lap munkatársa, majd Gábor Andor halála után főszerkesztője lett. A humoreszkeken kívül írt vígjátékokat, filmforgatókönyveket, bábdarabokat is. Humoreszk­jeiből, kabarétréfáiból több kötete jelent meg. A Pódium Kabaré, a Kamara Varieté, a Vidám Színpad sokat játszotta jeleneteit. A rádióban Kellér Dezső, Darvas Szilárd mellett sokat foglalkoztatott konferanszié volt. Az Állami Áruház (1952) és a Dollárpapa (1956) című emlékezetes filmek forgatókönyvének írásában társszerzőként közreműködött.

Az ötvenes évek végén művészete elmélyült. Érdeklődése az életben az általánosabb emberi problémák, az irodalomban az igényesebb műfajok: a novella, a szatirikus kisregény, az irodalmi humoreszk felé fordul. 1953-ban József Attila-díjjal tüntetik ki, egymás után jelentek meg és fogytak el humoros gyűjteményei.

Lyuk az életrajzon

A Néhány első szerelem története (1958) című kötet novelláiban kedves öniróniával idézi föl gyermekkorának lírai emlékeit.
Humoros írásaiból, rövid jeleneteiből három kötetben jelent meg válogatás (Nevess jobban, 1949; Nehéz szatírát írni, 1955; Sót vegyenek! 1959).
Már halála után, 1966-ban jelent meg válogatás humoreszkjei, jelenetei legjavából és hátrahagyott írásaiból Miért lettem pesszimista? címmel. Korábbi írásait is felhasználva írta meg legismertebb vígjátékát, a Katona József Színházban sokáig nagy sikerrel játszott Lyuk az életrajzon-t. Az Othelló Gyulaházán című színházi témájú, szatirikus kisregényéből 1966-ban nagy sikerű tévéjátékot készítettek.
Az elmúlt években Budapesten (a József Attila Színházban), Nyíregyházán és Zalaegerszegen is nagy sikerrel játszották a kisregény Tasnádi István által színpadra írt változatát.

Írói ereje teljében, 1961-ben, tragikus hirtelenséggel ragadta el a halál. Legjobb írásai azonban így is helyet biztosítanak számára a magyar szatirikus irodalom élvonalában.

– D. Rácz Magdolna –








hirdetés