A tárgyiasult történelem őrzői

Nagy Géza üdvözlőlap-gyűjtő asztalánál számtalan különlegességet lehetett találni
Nagy Géza üdvözlőlap-gyűjtő asztalánál számtalan különlegességet lehetett találni - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Ha valaki érdekes emberekkel szeretne találkozni, az egyik módja, hogy ellátogat egy olyan börzére, ahol régiséggyűjtők adnak egymásnak randevút.

Ilyen nemzetközi találkozónak adott helyet az elmúlt hétvégén a Váci Mihály Kulturális Központ, ahol nemcsak bámészkodni volt érdemes, de az is élményekkel gazdagon távozhatott, aki szóba elegyedett a portékák gazdáival. A gyűjtőkről már az is sokat elárul, mit gyűjtenek, s mit tartanak értékesnek.

Egyenként tokban elhelyezve

Sok asztalnál kínálgattak például régi képeslapokat, mégsem lehetett szótlanul elmenni egy idős úr mellett, aki különös gondossággal rendszerezgette üdvözlőlapjait, aszerint szedve betűrendbe őket, hogy milyen településekről származtak.

Mint kiderült, Nagy Géza 61 éve gyűjtő, s kincseinek többsége még a „csizmás nagy Magyarországból” való. Némelyik olyan jó állapotban volt – annak ellenére, hogy mondjuk 110 évvel ezelőtt adták ki –, mintha nemrég jött volna ki a nyomdából. A legrégibb, így legértékesebb lapokat még rajzolták, gyönyörű díszítőelemekkel gazdagították. Somogy vármegye egykori kiadványán például egy alabárdos jászkapitány feszít régi magyar címerrel, s minimum 25 ezer forintról indult volna a licit, ha kalapács alá teszik. De megtudtuk azt is, hogy az 1905 előttiek hátán még hosszú volt a címzés, oda mást nem is volt szabad írni, s csak utána jött divatba az osztott hátú képeslap, amire már rövid üdvözlet is kerülhetett.

– Lassanként eladogatom mindegyiket, mivel sem a lányomat, sem a fiamat nem érdekli, a múzeumoknak pedig nincs pénzük rá, hogy megvegyék – panaszolta a 77 éves férfi, majd elmesélte, hogy a kisújszállási lapjait teljes egészében beszkennelték, s a több mint száz képeslap felhasználásával egy könyvet is kiadtak.

Greta Garbo, a drága

Érdemes volt megállni Varga László asztala mellett is, aki apósa, a 2004-ben elhunyt nyíregyházi műkedvelő művész, Gyikó Gyula festményeinek reprodukciót mutatta be.

– Remek mérnökember volt, de szerette az irodalmat és a zenét, kiválóan hegedült, könyvkötéssel is foglalkozott, s mivel iparművészeti főiskolát végzett, számtalan stílusban rajzolt és festett – sorolta.

– Mintegy 1200 képet alkotott életében, s az el nem adottakból 150-et a szűken vett család őrizget. Felesége, Antonyák Éva is művész volt, festő és textiltervező, s Nyíregyházán több intézményt és irodát – japán cukrászda, Luther úti szórakozóhely – is berendeztek a régi belvárosról festett képeikkel – sorolta Varga László, elmondva azt is, hogy ámulatba ejtően díszes, rajzolt oklevelek, tablók, alapító okiratok őrzik a rokona keze nyomát, amilyeneket ma már nem készítenek.

Gyikó Gyula restaurálta a Szent Antal Plébánia templom freskóit, alakította ki belső tereit, s nem kért érte pénzt. Egy Gréta Garbóról készült rajzáért egykor 300 ezer forintot ígértek, de nem adta el. A vízgazdálkodási társulás igazgatójaként vonult nyugdíjba, s ezután lett a legtermékenyebb. Több mint 50 középiskolai tablót tervezett és fotózott, képeinek egy része a Vízügyi Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A megmaradtakból viszont a család a közeljövőben egy kiállítást szeretne rendezni.

KM-MJ


Az asztalán ott volt az egész magyar múlt

Kádár István az egri éremgyűjtők titkára régi dénárjait, s más korabeli fém- és papírpénzeit mutogatta büszkén a találkozón. Előhúzott egy újdonságot is, méghozzá a várnai csatában 1444-ben elesett I. Ulászló király verette dénár másolatát, egy olyan obulust, ami nemrég került elő, s ami olyannyira ritka, hogy senki nem is katalogizálta eddig. Kiderült az idős gyűjtőről, hogy a történelmi korok rabja, s az asztalán ott hevert érmékbe verve szinte az egész magyar történelem Szent Istvántól napjainkig. Már a technikumban is imádta a történelmet, de mint elmondta, a régi pénzek gyűjtését csak a’80-as években kezdte. Órákon át is lehetett volna hallgatni, olyan élvezetesen mesélt Bajor Ottó magyar király egymilliót is érő budai veretéről, a két csókolózó galambot ábrázoló dénárról; a néhány ezer forintot érő másolatokat készítő ügyes kezű iparosokról, akiket olykor börtönbe is juttatott mesteri képességük; a körbe nem vágott szögletes pénzről, a csegelyről, vagy a poncolóacél-verőtűvel készített pénzérmékről.








hirdetés