A terror receptje

Illusztráció
Illusztráció - © Kép: Shahrokh Heidari / voxeurop.eu
Miközben meg kell tanulnunk együtt élni a félelemmel, s meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egy új, had­üzenet nélküli háborúba sodródunk, szeretnénk látni az okokat is. Azt, hogy miért harcolnak a világunk, hitünk, értékrendünk ellen; mi visz arra valakit, hogy elpusztításunkra fegyvert fogjon, bombát robbantson, ártatlanokat öljön, s azzal a meggyőződéssel, hogy ezt jó ügyért teszi. Nyéki Zsolt jegyzete.

Esély sincs a terror megfékezésére a kiváltó okok felfedése nélkül. Amíg ezzel adósok a világ vezető politikusai és biztonságpolitikai szakértői, addig baráti beszélgetések aggodalommal teli témája a „miért”. A vallási defektusok, a sötét politikai háttérjátszmák útvesztőiben könnyű eltévedni, nehéz átlátni a kétségtelenül létező nagyhatalmi ármányokat, de létezik egy félelmetesen egyszerű, a történelem során mindig megújuló recept a fanatizmus elszabadítására. Végy egy reménytelenül szegény tömeget, mutasd meg neki, hogy mások mennyivel jobban élnek, majd magyarázd el, hogy joga van részesedni a javakból, mert az tulajdonképpen őt illeti meg. Tégy hozzá egy kis ideológiai kovászt, s ha az egészhez találsz némi alapot is, máris ott a megnyert emberek hada. A menekültlétbe belefáradt, beleunt afrikai, ázsiai tömegek most úgy érzik: egyfajta számlát nyújtanak be a nyugati világnak az évszázados gyarmatosí­tásért, a rabszolgaságért, az ásványkincsek, energiahordozók elrablásáért, az olcsó munkaerőből ma is húzott haszonért, a „kizsákmányolásért” – ismerősen cseng a szó? (A kommunizmus hirdette meg a harcát e jelszóval, s pusztított el közel 100 millió embert.)

A nyugati világot elárasztó tömegből van, aki „csak” a betelepedésre, lakásra, ellátásra formál jogot, mert telezsongták a fejét, hogy ez jár neki a fehér embertől; s van olyan, aki nem kér, hanem követel, elvesz – erőszakkal, s meggyőződéssel, mert a fehér ember az ő népe vérén gazdagodott meg. S ki lesz képes elmagyarázni neki, hogy az egykori francia, spanyol, portugál, német, angol telepesek, vagy épp a mai amerikai befektetők nyomában csak az önzetlen szeretet járt s jár? Szentségtörésként hatott, amikor az Európai Parlamentben a magyar képviselők először szembesítették ezzel a fenti nemzeteket, fenntartva a jogot a tőlük eltérő migránspolitikára. Miközben mondjuk pont Németország már bocsánatot kért a délnyugat-afrikai népirtásért (másról nem is szólva), az angolok sem büszkék indiai vérengzéseikre – de hát hosszú ez a lajstrom.

Kontinensünket, hazánkat, családjainkat meg fogjuk, meg kell védenünk a terroristáktól, ez nem kérdés. Az viszont igen: megúszhatja-e a fejlett világ, hogy valamit visszaadjon egykori gyarmatainak? Pénzt, technikát a föld művelésére, az energiahordozók kitermelésére, az iskoláztatásra, az egészségügyre, az önrendelkezésen alapuló rend és nyugalom megteremtésére. A terroristák elleni harcban ez az egyetlen elfogadható áldozat.

Nyéki Zsolt








hirdetés