„A titkos fogoly” fordítója

Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko (jobbra) mellett Dalmay Árpád ült
Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko (jobbra) mellett Dalmay Árpád ült - © Fotó: KM-archív
Nyíregyháza – A Tyivanyenko-könyv szerint valóban Petőfi Sándor földi maradványait találták meg Barguzinban.


Amikor Morvai Ferenc expedíciója feltárta a barguzini sírokat, Dalmay Árpád még Beregszászon élt. Egykori tanára, Váradi-Sternberg János hevesen ellenezte azt a feltételezést, hogy Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő Szibériában, és ezt a nézetet osztotta ő is. Az Új Tükör hetilapban Fekete Sándor írt sorozatot erről, és szélhámosságnak tartotta az egész történetet. Hosszú évekig csend volt Petőfi körül, aztán tavalyelőtt Nyíregyházán megismerkedett Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko történésszel, aki megajándékozta az akkor Ulan-Udéban megjelent orosz nyelvű könyvével.

Sok utánajárást igényelt

– Azonnal felkeltette az érdeklődésemet a kiadvány, és mivel a Magyarok Világszövetsége felkért, hogy fordítsam le a könyvet, némi hezitálás után elvállaltam. Korábban fordítottam prózát oroszból, ukránból, németből; verseket pedig e három nyelven kívül még szlovákból és szorbból is (a szorb a legkisebb nyugati szláv nép, Németország keleti részén él). Ezek a kárpátaljai sajtóban, ottani és magyarországi könyvekben jelentek meg. Tyivanyenko könyvének magyarosítására „ráment” a nyaram. Kétségtelen, hogy nem volt egyszerű lefordítani a több mint másfél évszázaddal ezelőtt kelt okmányok szövegét. Sok utánajárást, keresgélést igényelt az, hogy a szerző több régi magyar újságból idéz, többek között a Magyarság című lap 1940. évi számaiból. Szerencsére az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozik egy barátom, ő segített az eredeti szövegek felkutatásában. A leginkább felelősségteljes feladat a Petőfinek tulajdonított, oroszul írt versek lefordítása volt. Szavanként keresgéltem a Petőfi-szótárban, hogy a költő használta-e ezt vagy azt a kifejezést.

A könyv legnagyobb értéke az, hogy összefoglalja azokat a bizonyítékokat, amelyek arról tanúskodnak: valóban a költő földi maradványait találták meg Barguzinban.

– A csontváz és a költő ismert testi jegyei húsznál több helyen azonosak, például az agyarszerűen kiálló bal felső szemfog, továbbá a prágai rend­őrség törvényszéki-orvostani kriminológiai intézete által elvégzett szuperprojekciós módszer (az ismert dagerrotípiát rávetítették a koponyára), a Kínában elvégzett DNS-vizsgálat (Hrúz Mária leszármazottaitól vett DNS-t vetettek össze a csontból nyert anyaggal). A csontvázon egyetlen olyan jellegzetesség nincs, amely ellentmondana Petőfi testi jegyeinek. Izgalmas, szinte krimibe illő annak a leírása, hogy miképpen próbálták ellopni, megsemmisíteni a csontvázat, lereszelni a férfiasságra utaló jegyeket – fejtegette Dalmay Árpád.

Tyivanyenko könyve betekintést nyújt Petőfi szibériai életébe is. Megtudjuk többek között azt, hogyan kísérelte meg kétszer a szökést, de mindkétszer elfogták.

– A szubjektív véleményem szerint az az egyik legnagyobb bizonyíték, hogy nem járulnak hozzá itthon a DNS-vizsgálathoz. Pedig ha összevetnék Hrúz Mária apró csontdarabját és a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Petőfi-hajszálakat a barguzini maradványokkal, viszonylag könnyen lehetne igazolni vagy cáfolni, hogy Petőfi Sándor sírját találták meg.

Ladányi Tóth Lajos


Boltban hiába keresik…

A titkos fogolyról szóló könyvet annak ellenére nagyon keresik, hogy bolti forgalomban nem kapható.

– Már a negyedik kiadás is elkészült: az első a Magyarságtudományi Füzetek 29. száma volt, majd következett egy puha és egy kemény fedelű kiadvány. A füzet kivételével mindegyik elfogyott. Az újabb kiadás megnövelt példányszámban készült el – árulta el Dalmay Árpád.








hirdetés