A túl-nem-élés módszerei

A túl-nem-élés módszerei
© Illusztráció: Getty Images
A mellrák mára népbetegség lett hazánkban – az Országos Onkológiai Intézet adatai szerint minden tizedik magyar nő szembenéz vele élete során. Az ismeretségi körömben egyre-másra felbukkanó esetek alátámasztják a statisztikát, csak azt remélem, a családom, barátaim, ismerőseim hozzáállása rosszabb az átlagosnál. Hoványi Péter írása.


Olyan embert ugyanis nem ismerek, akinél a csomót a szűrővizsgálaton, idejében találták meg, holott ilyen esetben jók a túlélés esélyei. Találkoztam viszont olyan beteggel, aki a biztos halált választotta a műtét helyett. Ismerek olyat, aki érezte a csomót, de a végsőkig halogatta a vizsgálatot abban bízva, hogy valami ártalmatlan elváltozást talált, és olyat is, aki csak az utolsó utáni pillanatban fordult orvoshoz, miután elveszítette a bizalmát az alternatív „gyógymódokban”.
A modern orvostudomány borzalmas megoldást kínál: hatalmas vágások, csomókban hulló haj, égő bőr, folyamatos öklendezés kíséri a gyógyulást. Ezért megértem azokat, akik (eleinte) hisznek a fájdalommentes, könnyű módszerekben, vagy abban, hogy velük ez nem történhet meg. Megértem azokat is, akik kétségbeesésükben, tudatlanságból vagy nyereségvágyból – jellemzően az interneten – rákmegelőző- és gyógyító csodaszereket hirdetnek, amilyen például a citromlé, a búzacsíra, a mosoly és egyéb ezeréves kínai vagy zulu eljárások. De ha valaki hisz nekik, vajon hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel?

Hoványi Péter








hirdetés