A vértanuk véréből táplálkozik az egyház

Luscsák Nilus segédpüspök
Luscsák Nilus segédpüspök - © Fotó: a szerző
Kisvárda – A kiállítás megnyitóját követően kértünk interjút Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspökétől, a kiállításról, s a tanulságokról.

–Ez a kiállítás a Munkácsi Egyházmegyének a legnehezebb időszakát mutatja be, 1947–től, amikor meggyilkolták Romzsa Tódor püspökünket. A szovjet rezsim és rendszere megkezdte üldözni egyházunkat. Papjaink százait hurcolták el Szibériába. Ebben az értelemben Ők nem voltak hajlandók átállni az ortodox egyházhoz. Pappjaink nagyobb része nős papságot jelentett, –akiknek ez még nehezebb volt– hiszen családjaikat, feleségüket, gyerekeiket hagyták el. Ez nem volt olyan egyszerű, mert nem tudták, hogy egyáltalán haza érhetnek–e. Néhányan úgy is jártak, hogy nem láthatták többé saját családjukat, gyermekeiket, mert a különböző lágerekben, börtönökben hunytak el.

A kiállítás mely most itt megvalósult Kisvárdán, amit a Beregszászi Magyar Görögkatólikus esperességi kerület szervezésében rendeződött meg, éppen ezt az időszakot mutatja be. Azokról a vértanukról emlékezünk meg, akik feláldozták életüket hitükért. Arról is meg vagyunk győződve, hogy nélkülük mi sem lennénk. Hálával tartozunk Nekik, ugyanakkor arra kötelez bennünket, hogy hűséges fiaik legyünk. S azok, akik élve visszatérhettek, mi fiatalként, öreg bácsiként tekinthettünk rájuk, de ennek ellenére megmaradtak emlékünkben és emlékezünk rájuk. Közéjük tartozik Ortutay Elemér atya, aki rengeteget tevékenykedett magyar területen. Megjárta a Gulágot és hazaérkezett. Nagyon sokunknak nem csak professzora volt, hanem mint jó Atyja volt a fiatal papságnak

Az ungvári székesegyház első parókusa, aki szintén átélte a szibériai nehézségeket már arról beszélt nekem, hogy a lágerben rózsafüzéreket készített fekete kenyérből. Ez a rózsafüzér nagyon sokukat elősegítette, hogy hazatérhetett, feleségéhez és gyermekeikhez.

A Krisztushoz mondott és az Isten szülőhöz intézett imák voltak azok, amelyek visszahozták Őket, s kaptuk mi is Őket jó Atyaként vissza.

Hálával tartozunk Nekik, s hálával tartozunk Magyar testvéreinknek is, hogy lehetőséget adnak számunkra, hogy ezt és az ehhez hasonló kiállításokat szervezhetünk, amelyek tanúsítják ezen emberek vértanúságát.

A vértanuk véréből táplálkozik az egyház – mondta befejezésül Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke.

– Vincze Péter –








hirdetés