A virágárus

A virágárus
© Illusztráció: Pixabay
Mint a mesében az ólomkatona, a virágárus is épp olyan rendíthetetlen, hiszen ott van az ABC-áruház mellett minden reggel, s árulja virágait esőben, szélben, hőségben immár évek óta. Olykor leül a magával hozott kisszékre, hiszen idős kora miatt nem tud már órákon keresztül álldogálni. M. Magyar László jegyzete.

A virágok mellett olykor tojások, zöldségek, paprikafüzérek is szerepelnek a kínálatban, vagyis olyan termékek, amelyek az egyszerű kis háza körül megteremnek. A kevéske nyugdíja mellé jól jönnének azok a forintok, amiket így megkeres, csakhogy nehezen kelnek el a portékái.

Mégsem ír levelet különböző hivatalokba segélyekért könyörögve, nem tartja a markát, hogy a jóérzésű emberek megsegítsék pár száz forinttal, hiszen a szüleitől, a nagyszüleitől azt látta, azt tanulta, hogy az embernek a nagy szegénységben is legyen tartása, munkával szerezzen pénzt, s ne koldulással. Nagy szüksége lehet a pénzre, különben nem várná mindennap a vásárlókat. Nem kér, de az ő esetében hamarabb megnyílik a pénztárcám, mint amikor egy olyan hajléktalan szólít meg, aki pár pillanattal korábban szemetelt az utcán.

Lefekvéskor hárman is jó érzéssel hajtjuk álomra a fejünket. A virágárus azért, mert a munkájáért pénzt kapott, én annak örülök, hogy hozzájárulhattam a megélhetéséhez, a legboldogabb azonban a feleségem: még harminckét évi házasság után is virágot viszek neki.

M. Magyar László








hirdetés