Adományokból is gyarapodnak

Kujbusné dr. Mecsei Éva és Szántó Sándor, aki színháztörténeti gyűjteményét ajánlotta fel a megyei levéltár számára
Kujbusné dr. Mecsei Éva és Szántó Sándor, aki színháztörténeti gyűjteményét ajánlotta fel a megyei levéltár számára - © Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Különleges világ várja az érdeklődőket a levéltárakban. A kutatóterem csendje is ad már egy bizonyos hangulatot, aztán meg ahogy az érdeklődő lapozgatja a régi iratokat, a középkori összeírásokat és okleveleket, megszűnik tér és idő.


Nyíregyházán a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának gyűjteménye napról napra gyarapodik. A legtöbb anyagot az állami szervezetektől kapják, hiszen nekik kötelező leadniuk meghatározott idő után a felhalmozódott iratokat. A levéltárak számára azonban a legjobb forrás az ajándékozás.

Bár a középkorban is voltak már törekvések arra, hogy az ország ügyeit érintő iratok a királyi archívumban maradjanak fenn az utókor számára, azonban az oklevelek magmaradása gyakran csak a szerencsén múlott, hiszen sem a török megszállás, sem az ország három részre szakadása nem kedvezett az iratok gyűjtésének. A XIX. században a polgárosodó Magyarországon is mind nagyobb igény mutatkozott az ország levéltára iránt, s megkezdődött a törvény által is előírt iratok, dokumentumok tudatos gyűjtése, s kialakult a megyei levéltárak rendszere is. Bár az 1723-as törvénytől számítható igazán az intézményesülés, de a 14. századtól az alispán ládájában őrizték a megye iratait.

Értékesek és ritkák

A napokban nemzetközi levéltári konferenciát rendezett Nyíregyházán a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, s a program részeként Pro Archivo oklevelet vehettek át mindazok, akik az elmúlt időszakban valamilyen formában hozzájárultak a közgyűjtemény működéséhez.

– A levéltár anyaga többféleképpen is gyarapodhat. A legtöbb anyagot az állami szervezetektől kapjuk, hiszen nekik kötelező leadniuk meghatározott idő után a felhalmozódott iratokat. A másik beszerzési forrás, hogy ritka és értékes iratokat vásárolhatunk is, bár erre nagyon kevés az anyagi lehetőségünk. A közelmúltban úgy jutottunk hozzá a Kölcsey család 1700-as évekből származó leveléhez, hogy a Szolex Kft. megvette a számunkra – mondta el érdeklődésünkre Kujbusné dr. Mecsei Éva, a megyei levéltár igazgatója. – A levéltárak számára a legfigyelemreméltóbb forrás az ajándékozás. Gyakran kapunk ajándékba családi iratokat, valamint felajánlanak a számunkra olyan anyagokat is, amelyek véletlenül kerültek egy-egy család tulajdonába. Így kaptunk már például 17. századi oklevelet is. Arra is volt példa, hogy hivatali tisztviselők otthon őrzött iratait ajánlották fel a levéltár számára, s ezeken az iratokon voltak olyan személyes megjegyzések is, amelyek a korabeli mindennapi életre vonatkoztak. Szerencsére az adakozók jó érzékkel ráéreznek arra, hogy melyek azok az értékes és ritka anyagok, amelyek érdekelhetik a levéltárat. Nem hoznak be születési anyakönyvi kivonatokat, legfeljebb csak ha nagyon híres emberekről van szó.

Padláson heverő iratok

– Felajánlásként kapunk olyan vitézi okleveleket, díszes mesterleveleket, amelyek bár családi ereklyének számítanak, ugyanakkor fontos kortörténeti értéket képviselnek. Hadd említsem meg például a Mikecz családot, amely számos tisztségviselőt – például alispánt, szolgabírót – adott a vármegyének. A család rang­idős tagjától, Mikecz Lászlótól mind a mai napig folyamatosan kapunk történeti értékű és fontosságú iratokat. A különböző típusú iratok között található számos oklevél, fotó, napló, levél. Pregitzer Fruzsina színművésznőtől a közelmúltban egy latin nyelvű könyvet kaptunk, de nekünk adományozta a színművésznő a férje családjának sokáig padláson heverő iratait is, köztük az Szent Jobb 1938. évi országjárásának fotósorozatát – folytatta a megyei levéltár vezetője. – Szerencsére vannak olyan támogatók is, akik a konferenciák és a különböző programok megszervezését segítik. A Tiszántúli Takarékszövetkezet például anyagi támogatással járul hozzá programjainkhoz, de nagy segítség a Bakos Szikvíz Kft. szódavízadománya, továbbá a Szolex Kft. és a Vela Kft. támogatása is. Az utóbbi időszak felajánlói közül hadd emeljem ki Szántó Sándort, aki hatalmas színháztörténeti gyűjteményét ajánlotta fel a levéltárunk számára.

Jó lenne egy új raktár

Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, vajon a levéltár képes-e ezt a rengeteg anyagot tárolni?

– Az ajándékba kapott iratok, oklevelek nem foglalnak el sok helyet, de a többi, hivatalos, a közigazgatási és az állami szervezetektől kapott anyagok tárolása már gondot okoz, nagyon jó lenne egy raktárépület. Hiába van Varjúlaposon és Nyíregyháza több pontján is raktárhelyiségünk, az iratok folyamatosan gyarapodnak, szükségünk lenne új raktárakra.

Életre szóló kapcsolat a színházzal

Kujbusné dr. Mecsei Éva kiemelte azt a színháztörténeti gyűjteményt, amelyet Szántó Sándor ajánlott fel a közgyűjtemény számára.

– Kezdetben másodállásban dolgoztam a nyíregyházi színházban, aztán főállásban 43 éven keresztül kötődtem Thália világához. Először megbízásból írattam alá a vendégkönyvet a fellépőkkel, később egyre szenvedélyesebben gyűjtöttem a színházzal kapcsolatos iratokat, emlékeket, plakátokat. Végül azért ajánlottam fel a közgyűjteménynek a sok anyagot, hogy ne vesszen el. Fontosnak tartom ugyanis, hogy ne csak azt tudjuk, mi van ma a színházban, hanem azt is, mi volt azelőtt. S mint az iratokból kitűnik, értékes évek voltak azok is. Ma már senki sem beszél a Déryné Színházról, pedig egykoron Nyíregyháza és a megye színházi előadásainak nagy részét ez a társulat adta – mesélte érdeklődésünkre Szántó Sándor. – Boldog vagyok, hogy a levéltár is örömmel fogadta a gyűjteményt. Egyébként a színház iránti szeretetem 1954-re vezethető vissza. A nyíregyházi 3. Sz. Általános Iskola megrendezte a saját diákjaival és saját készítésű dísz­letekkel a János vitézt, amit a régi 4. sz. iskola dísztermében mutattunk be nagy sikerrel. Akkor kötöttem egy életre szóló kapcsolatot a színház világával.

MML








hirdetés