Gazdasági csoda, fiatalasszony-hiány, öregedő társadalom: Kína

Kínát a múlt század első évtizedéig az „éhínség földjének” nevezték. Az áradások és az aszályok sok millió ember éhhalálát okozták a megelőző évszázadokban. Az ország történetének legnagyobb éhínsége mégis az 1959–1961 közötti években volt, amikor az áldozatok számát 16 és 43 millió fő közöttire becsülték (legvalószínűbb a 30 millió körüli veszteség), de a hivatalos adatok szerint is 15 millió ember halt meg éhen.

Kína akkori elnöke, Liu Sao-csi beismerte, hogy az éhínséget hetven százalékban az emberek okozták, és csak harminc százalékban a természeti katasztrófa. A „Nagy Ugrás” (1958–1960) és a „Kulturális Forradalom” (1966–1977) időszaka az országot társadalmi és gazdasági kataklizmával fenyegette. A miniszterelnök (Csou En-laj) és a pártfőtitkár (Mao Ce-tung) időben (1976) egymáshoz közeli halála után Teng Hsziao-ping vezetésével a nyitás politikája (1978) kezdődött el.

Azóta Kína olyan gazdasági növekedést produkált, amelyhez nincs mérhető az emberiség modern kori történetében.

Az elmúlt évtizedben sorra előzte meg a bruttó hazai terméket (GDP) tekintve Olaszországot (2005), Franciaországot (2006), az Egyesült Királyságot (2007), Németországot (2008) és Japánt (2009). 2010 óta már csak az Egyesült Államok előzi meg a termelés volumenében, de a növekedési ütemek közötti különbségekből kiszámítható, hogy 5–8 éven belül Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága. Népessége négyszerese az Egyesült Államokénak, ezért néhány évtizednek még el kell telnie ahhoz, hogy a kínaiak az amerikai állampolgárok szintjén éljenek.

Nemzetközi versenyképesség

Megkezdődött Amerikával a nagy verseny. Kína csúcstechnológiai nagyhatalom, katonai kiadásai az évenkénti GDP-növekedési ütem kétszeresével bővülnek, ennek megfelelően politikai és gazdasági befolyása is erősödik. A kínai gondolkodást máig befolyásoló konfuciuszi filozófia szerint ők nem területhódítók, de minden talpalatnyi kínai földért életüket is hajlandók feláldozni (1969-ben pl. az akkor még katonai ereje teljében lévő Szovjetunióval volt képes harcba szállni az Amur folyó közepén keletkezett, csak hektárban mérhető nagyságú szigetek visszafoglalásáért).

Gazdasági hatalmának kiterjesztése és a környezetében elterülő országok és tengerek ellenőrzése érdekében 2011-ben vízre bocsátotta első repülőgép-hordozóját, 2017-ben a másodikat, 2020-ban készül el a harmadik, és tervezés alatt áll a negyedik. Az anyahajók építését a flotta és a légierő nagy ütemű fejlesztése kíséri, 2017 óta lopakodó vadászgépük is van. A világűr meghódítására is egyre nagyobb összegeket költenek.

A kínai gazdaság gyors fejlődését az alacsony keresetek és munkaerőköltségek teszik lehetővé, ami egy-két évtizede még csak töredékét tette ki az európai és amerikai költségeknek. Újabban Sanghaj, Kanton egyre több feldolgozóipari cég számára kezd drágává válni. A kérdés egyre inkább az, ha ilyen töretlenül növekednek a kínai munkaerőköltségek, érdemes-e az üzemet Kínába telepíteni, vagy helyette Indiába, Pakisztánba vagy Vietnámba, ahol különösen a textiliparban alacsonyabbak a költségek.

Kína a nemzetközi versenyképesség számára még hosszú ideig kedvező lehetőségeket kínál, de az előnyök évről évre zsugorodnak. A „Made in China” termékek elárasztják a világot, pl. a játékoknak 80, a cipőknek és az esernyőknek 70-70 százalékát, a mikrohullámú sütők kétharmadát, a fényképezőgépek, a fénymásolók és a mosógépek felét ott gyártják. Az ország az okostelefonok gyártásának versenyében is nyerésre áll.

Harmincmillió fiúnak nincs párja

A nyitás politikájával egyidejűleg a népességnövekedés mérséklésére bevezették az „egygyermek-politikát”.

A négy évtized (1979–2019) alatt elmaradt születések számát 60 millióra becsülik. E politika arra kötelezte a kínai szülők generációit, hogy fizessenek igen nagy büntetést a nem engedélyezett gyermekek megszületéséért, a nők vessék alá magukat első gyermekük megszületése után abortusznak, és arra késztette őket, hogy a „terven felül” született gyermekeket a hatóságok elől elrejtetten neveljék fel.

A lánymagzatok sokkal gyakrabban váltak abortuszok áldozatává, ezért a 100 lány újszülöttre jutó fiúk száma 118 körül alakult. Mintegy 30 millió fiúnak, fiatalembernek nincs vagy nem lesz párja. E boldogtalan kínai férfiak meg vannak fosztva a házasodás reményétől, ami nyugtalanságot kelthet. Ha a tárgyalások eredményre jutnak, néhány tízezer fiatal észak-koreai nő érkezése csak csepp lehet a tengerben.

2015-ben engedélyezték a „kétgyermek-politikát”,

2019-ben pedig eltöröltek mindenféle születéskorlátozással kapcsolatos intézkedést,

mert a „kínai gazdasági növekedés motorja (a bővülő munkaerő) közel került a leálláshoz”.

A legtöbb szakértő szerint a nagypolitika döntései elkéstek, mert a termékenység észrevehető növelésére már nem lehet számítani. 2015-ben 16,6, 2016-ban 17,9, 2017-ben 17,2 és meglepetésre 2018-ban csak 15,2 millió újszülöttet regisztráltak Kínában. Egyre csökken a szülőképes korba tartozó nők száma, másrészt 40 év alatt hozzászoktak a korlátozott lehetőségekhez. Kinyílt előttük a világ: koreai, tajvani, japán társaiknál is igen alacsony a termékenység. Ennek rátája természetes módon is csökken a városiasodással, a nők iskolázottságával és foglalkoztatásuk bővülésével.

A 2,1-es teljes termékenységi arányszám (a 2 a szülőket pótolja, a hozzáadott 0,1 a csecsemőhalandóságot és az idő előtt elhalálozott nőket ellensúlyozza) elérése Kínában is utópia. A jelenlegi 1,4-es (a magyarországival megegyező) termékenységi ráta 1,6-ra való feltornázása is bravúr lenne. Így a 2029-re becsült kínai népességmaximum várhatóan már 2023-ban bekövetkezik. Azt követően a népesség mérséklődése és az öregedési folyamat felgyorsulása várható.

Prof. Hajnal Béla,

az MTA Demográfiai Bizottságának tagja